Tegnap este meghalt Kaszás Attila. Sosem láttam élőben játszani, de számomra a hazai színészek egyik legszimpatikusabb alakja volt. Kedveltem a hangját és a személyiségét is (már amennyit megismerhettem belőle képernyőn keresztül). Mindig közvetlen volt, ha nyilatkozott és imádtam A padlás címú musicalban hallgatni (nekem ugyanis a pesti változat van meg, amiben ő is szerepel). Szerettem volna idelinkelni ebből egy részletet, mivel azonban nem találtam, így be kell érnetek a Patika címú sorozat egyik betétdalával.

Itt pedig egy rövidke dal, az 56 csepp vér című magyar musicalből, ahol is egy papot alakított szerepe szerint.

Sajnálom, hogy így kellett távozni, s ilyen fiatalon. Sok szépet adhatott volna még nekünk!

Nyugodj békében, Kaszás Attila!

Aztán, valami egészen más! Az előbb megdöbbenve tapasztaltam, hogy lekerültem Razide bloglistájáról. Lehet, hogy ez már megtörtént napokkal ezelőtt, de igazából nem is figyeltem rá.

Hát kérem szépen, ez meglehetősen szarul esik ugyan, mivel nem tudom mire vélni ezt a sértettséget, aminek következménye blogom linkjének eltűnése volt, viszont ennek ellenére én nem tüntetem el őt, mivel nem vagyok az a bosszúálló típus, ráadásul gyerekesnek is tartom ezt a fajta bojkottálást. Tényleg nem értem minek köszönhető, hogy Razit nem érdeklik többé az írásaim, de nyilván nem fogom felkötni sem magam amiatt, mert nem olvas többé!

Nem tettem tudtommal semmi olyat, illetve nem is mondtam olyasmit, ami miatt így kellene viselkednie. Bár, ő sértegetett nyilvánosan (mert ha már kommentbe írja le a véleményét, az is nyilvánosságnak számít, szerintem) és ő nevezte burkoltan a virtuális naplóm undorítónak és gusztustalannak, én mindezek ellenére nem haragszom rá, csak mélységesen csalódott vagyok, mert azért ennél többet vártam egy felnőtt férfitól, mintsem, hogy így torolja meg sérettségét, hogy levesz a blogfalról.

Szerintem soha egyetlen mondattal, vagy tettel nem bántottam meg, ami miatt most így kellene viselkednie velem szemben. Az meg, hogy ő esetleg félreértett valamit, ami sosem létezett, az meg nem hiszem, hogy az én hibám lenne. Nem szoktam magam mentegetni, ha valóban bűnös vagyok valamiben, felvállalom a hibáimat, hülyeségeimet, de mindezek ellenére nem gondolom, hogy bármi félreérthetőt jeleztem volna felé.

Örültem neki, hogy létezik, mert hisz ő volt szerintem az első olvasóm, sokat segített nekem a blogköltöztetésben is, sőt ő szorgalmazta azt is, hogy változtassak végre a blogdízájnon is (ez még nem történt meg, amint látható is). Ő volt az is, aki megosztotta velem az F8-as billentyű titkát.

Nem adtam olyan jeleket, nem hagyták el olyan szavak a számat, amit ő félreérthetett volna. De persze, előfordulhat, hogy megintcsak én vagyok hülye és vak, hogy nem figyeltem oda, és mindeközben mégis voltak olyan történések ,ami miatt ő mást gondolt bele dolgokba, mint amennyit valójában jelentettek. Bár, nem tartom valószínűnek, hogy ez így történt!

Na igen, tudom, azt írtam az elején, hogy nem érdekel különösebben, de mégiscsak, ugyanis csillagjegyem egyik fő tulajdonsága az, hogy szereti érteni azt, ami vele történik .Zavar, hogy nem tudom, hogy valójában hogyan is jutottunk idáig. Válaszokat akarok, mégha azok nem túl pozítivak is. Nem érem be egy "nyugodj bele, ez már így marad"-dal, tudni akarom, hogy mi baja van velem. Én nem mondtam az ő írásaira tudtommal semmi sértőt, őt magát sem gyaláztam, akkor meg minek köszönhetem, hogy úgy viselkedik velem szemben, mint egy ötéves gyermek?!

Nagyon úgy tűnik, hogy ez most nem az én hetem. Vajon most megint egy amolyan hullámvölgyes szakaszhoz érkezett volna az életem? Nagyon nem szeretném, történhetne már végre vaalmi jó is velem. Próbálok változtatni sok mindenen, de amikor ennyi szar dologgal kell megküzdenie az embernek, az kicsit megnehezíti az egészet.

Először én csesztem el valamit, ez tény, de nem értem ezt sem, hogy többszöri őszinte bocsánatkérésre sem érkezett válasz. Nem hiszem, hogy oly mértékű lett volna a bűnöm, hogy ekkora retorziót kellene alkalmazni (mert engem az igenis halál szarul érint, hogy még csak szóba sem állsz velem!), aztán meghalt nagyapám, most meg Razide dolga is itt van. Ja, és persze még nincs vége a hétnek sem!

Áááááá, csak szeretnék már valami kis jó dolgot is, tényleg annyira megérdemelném, és nem kell, hogy bárki is azt gondolja, hogy beképzelt lennék vagy ilyesmi, csak szeretnék már örülni végre egy egészen kicsit.