Tegnap este garden party kedves szüleimnél (azért mindent nem kell ám elhinni, amit leírok, így most nevezetesen a kedves szót sem). Enyhén seggfej öcsém hívta meg néhány haverját, barátnőstül, anyástól. Sertéspörkölt főtt, bográcsban, épp amikor megérkeztem, akkor kezdtek neki. Azért néha magam is megrettenek azon, hogy olykor mennyit vagyok képes enni. Egésznapos éhezés után muszáj volt hazafele jövet betermelnem egy hatalmas hamburgert, aztán meg itthon rávetettem magam a pörköltre is és vagy három szelet kenyérrel azt is eltüntettem. Az emberek, főként a nők nem dicsekszenek olyasmivel, hogy mennyit képesek enni, de az a helyzet, hogy nagyon nem bírom azokat a csajokat, akik beérik egy zsömlével vagy más egyéb, verebeknek való mennyiséggel, mondván, hogy most, de jóllaktak. Ki a fene hiszi el nekik amúgy?! Mert én, mondjuk, nem annyira. Most az gáz, ha egy nő szeret enni? Vagy teszem azt, egy akármilyen beülős-kajálós helyen nem csak salátát rendel? Jó, mondjuk, könnyen beszélek, mert éppen én sem vagyok az a hízós fajta (nagy frászt nem, rögtön jön a fenekemre, aminek nem kellene), de mondjuk egyáltalán nem hatnak meg a kalóriák, nemhogy még számolgassam is őket! :) És igen, bírom a disznóságokat is, imádom a tepertőt meg a sült kolbászt, ti nem?
Éppen ezért némi gyanúval szemlélem lakótársaimat, mert olyan nincs, hogy normális ember azt művelje, amit ők. Igaz, nem szép dolog kibeszélni őket, de ezt most muszáj, csak nektek. Csirkemellen kívül semmiféle más húst nem vesznek magukhoz ("fúúúj, mert zsíros, kövér, gusztustalan, ezt hogy lehet megenni?"), nem esznek meg semmiféle zöldséget, csak a krumplit hajlandóak köretként elfogadni, nem szeretik a különböző fűszereket, a süteményeket se. Eddig bármit főztem vagy vittem nekik, mindenről kiderült, hogy azt most inkább nem kérnek, mert valami miatt nem szeretik. Baszki, hát ha a gyerekem ilyen válogatós lesz, én nem tudom, mit csinálok majd vele! :(
És akkor, hogy min élnek a csajok, ha már semmi nem felel meg nekik? Zacskós levesen meg szendvicsen. Ja, a szar "mekis" kaját ki ne felejtsem (amit egyébként nagyon nem szeretek), az is bejön még nekik.
Az mekkora dolog már, hogy betévedvén egy általam egyébként nem látogatott boltba, megdöbbenve fedezem fel, hogy "jesszumpepi! hát az egész városban itt a legolcsóbb a füstölő." és muszáj szépen bepakolgatni őket a kis kosárkámba, a következő érvek mellett "ilyen még nincs, ezt még nem is próbáltam, hopp, az ott a kedvencem, az meg a másik, amit nagyon szeretek, fúúú, ez milyen lehet?, ez meg stresszoldó, pont elfogyott." Amikor meg a pénztárhoz kerülök és kifizetek értük 1100 forintot (ami valljuk be, manapság nem egy nagy összeg), akkor meg elfog a röhögőgörcs, hogy ilyen hülye nincs még egy, mint én, mert képes voltam huszonkét dobozzal venni füstölőt, hogy a már meglévő harminc különbözőhöz hazavigyem (mer' füstölőbuzi is lennék amúgy, sok más egyéb hülyeségem mellett). :)
