Azért, amikor a déli, elsö ügyfélnek azt mondom, hogy "jó reggelt", akkor azt már én is kicsit cikinek érzem. Szerencsére, elnézte nekem, hogy kicsit összekeveredtek számomra a napszakok. Úgy terveztem, hogy ma, mivel csak délre kellett jönnöm dolgozni, majd szépen fetrengek az ágyamban egész délelött, megnézem az összes létezö mesefilmet a tévében, aztán majd szépen beballagok dolgozni, mikorra kell. Ehhez képest hajnali négykor hazaállítottam, tízkor keltem és most itt vagyok, sózatlan földimogyorót eszegetve, amit valaki volt oly kedves és ittfelejtett, az én nagy örömömre.
Tegnap este kerti partira voltam hivatalos, újdonsült munkatársamhoz, Mimóhoz. A parti örömére a munkaidönek már fél ötkor vége lett. Itt lett volna a remek alkalom, hogy kicsit közelebbröl is megismerkedjek a többiekkel, de nem, mert én botor módon lemondtam a dolgot, arra hivatkozva, hogy másnap költözöm (pedig nem, mert a leendö föbérlöm, mint kiderült utólag, nincs is otthon ma). Este viszont, hogy ne üljek már otthon, leszerveztem egy Jazz- béli estét Csöpivel, aki hajlandó volt még egy somlóira is meghívni, elözetesen, ami így utólag meggondolva, rém émelyítö volt. Igazából jól indult az este, egészen addig, míg Csöpi ismerösre nem talált, valami fickó személyében, aki aztán mindenféle üzleti okosságokat akart megvitatni velünk, egyszóval, nem lehetett lerázni. De legalább fizetett nekünk némi piát. :)
Aztán megérkeztek barátném volt munkatársai is, ahol a csajnak annyira szar kedve volt mindenhez, hogy nem is tudom, hogy egyáltalán minek jött el, mert csak teljesen lehúzta a társaságot. Semmilyen beszélgetésbe nem lehetett bevonni, velem ellentétben, aki szintén akkor találkozott elöször ezekkel az emberekkel, ezzel szemben az elfogyasztott alkoholmennyiség hatására roppant közvetlenül viselkedtem. Ennek köszönhetöen éjfélkor majdnem loptam magamnak egy kutyát, aki azonban a kapunál visszafordult és visszatért a gazdájához. Visszakísértem a hütlen dögöt, leálltam dumálni a gazdival, aki asszondta, hogy minden hétvégén lent vannak és Fanni (mert így hívják az én "kedvesdrágaédi" juhászkutyámat) egyébként mindenkivel így viselkedik. Amit, én mellesleg lehetetlenségnek tartok, mivel nekem hanyattvágta magát és nézett azokkal a gyönyörü barna szemeivel és pacsit is adott. Az enyém lesz egyszer, úgyis!
Aztán az történt még, hogy, izé, bepasiztam vagy valami olyasmi. Nem készültem én ilyesmire és még most sem tudom biztosan, hogy akarom-e én ezt egyáltalán. Lehet, hogy csak túl sokáig voltam már egyedül .... A helyzet az, hogy nagyon kedves meg aranyos meg minden a srác, de ez engem nem érdekel különösebben, sajnos. Illetve ez mind szép és jó, csak nem is tudom, a nehezebben kezelhetö férfiak jobban érdekelnek, mint az ilyen kis türelmes, szelíd emberek. Olyan túl jó meg túl rendes (most tudom, hogy Razi megbotránkozik, hogy hát ezek a nök, semmi sem jó nekik, szörnyü) . Pedig haza is kísért.
Ja, de Jazz után meg hazakísérés elött voltunk még mulatni is, ami életem egyik legszarabb bulijára sikeredett. Szar zene, bár Csöpi kinézte magának az igen helyes gitáros fickót (nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet, mert hosszú haja volt). Meleg volt a borom is meg nyomott volt a hangulat. De legalább begyüjtöttem egy igen tetszetös hamutartót és aludtam egy jót a klassz kis ülögarnitúrán, ami börböl volt. Vagy nem.
Aztán fél négykor haza, persze sétálva, mert ilyenkor kisvárosunkban még nincs buszjárat. Engem kísértek hazáig, az út során sikerült nagyon fondorlatos módon becsempésznem a számba némi leheletfrissítöt, pár szem Tictac formájában, mert ugye, sosem lehet tudni, na. És hát, senki sorsát el nem kerülheti, mikor a búcsúzkodásra került a sor, akkor én, aki addig a pillanatig másra sem tudott gondolni, hogy de is jó lesz majd, amikor, na tudjátok, szóval akkor én, nagyon leleményesen úgy csináltam, hogy még véletlenül se tudjon megcsókolni. Pedig akart, csak úgy elhúzódtam, hogy esélytelen volt bármi kísérlet, erre nézve. Most már tuti, hogy frigid vagyok, tagadhatatlan.
Felmentem szépen a lakásba, illetve mentem volna, ha valamelyik hülye csitri nem hagyja benne a kulcsot a zárban. Az elmúlt nyolc hónapban ez egyszer sem esett meg egyébként. Gondoltam, berúgom az ajtót, de aztán rájöttem, hogy talán nem így kellene távoznom az albérletböl (bár, a ma reggel eseményeinek tükrében már úgy gondolom, hogy mégiscsak ezt kellett volna cselekednem). Csengettem, mint az örült, Kata kivánszorog, én be, kedves ágyikóm már várt a kispárnámmal egyetemben (képtelen vagyok amúgy kispárna nélkül aludni), két másodperc múlva már azt sem tudtam, hol vagyok, elég sokat ittam ahhoz az este folyamán, hogy édesdeden aludjak másodpercek alatt.
Reggel Kata elment otthonról, miközben én már fent voltam és ö ezt tudta, mert elég nagy zajt csináltam, direkte. Elment és hagyott nekem egy levelet, gyáva féreg módjára, egyébként ilyen szempontból igaza is van, mert, ha ezt elmondja nekem, akkor képen törlöm. Szaros kis csitri. Azt hiszi magáról, hogy valaki, pedig nála szánalmasabb és nevetségesebb emberfajtát el sem igen tudok képzeni.
Közölte velem a levelében, hogy mielött elmennék, takarítsam ki a lakást, mert egyenlöre még ott lakom. Rakjak rendet a szobámban, mossam ki a függönyt, vasaljam ki, pucoljam meg az ablakot és bazmeg, mellékelt egy csavarhúzót is, hogy csavarozzam is szét, hogy belülröl is megtakaríthassam.
Azért ez felháborító, hogy ez a kis szaros ennyire trehánynak és felelötlennek gondol engem, hogy majd úgy hagyom el a lakást, hogy rendetlenséget hagyok magam után, na, kösz szépen. Bár, azt mondják mindenki magából indul ki. :)
De a legszebb az egészben az, hogy nyolc hónap alatt, míg ott laktam, egyszer semtörtént meg, de most igen, hogy bezárta a szobája ajtaját, kulcsra. Biztos azt gondolta, hogy még így távozóban töle, talán lenyúlok egy-két dolgot, emlékbe. Azt, hogy bezárta, onnan tudom, hogy szerettem volna kihozni azt a nyamvadt szárítót a szobájából, mert épp mostam, hát nem sikerült, így teregettem, ahova tudtam.
Baszki, hála az égnek, hogy megyek el innen, már csak két nap és szép helyre költözöm, értelmes, felnött emberrel fogok együttlakni. Juhééééj!
Asszem' egyenlöre ennyit rólam.
Amúgy tudjátok, ugye, hogy tudok helyesen is írni, csak nem tetszik nekem ez az egész, hogy nincsen hosszú ü meg hosszú ö a billentyüzeten, így inkább írom röviddel az összes szót. :)
