A legjobbakat meg kifelejtettem a pénteki postból. Még múlt szombaton, midőn a középiskolából ballagó unokatesómat ünnepeltük náluk, áttanulmányoztam a legfrissebb filmjeiket. Néhány lemezt megírattam magamnak helyben, párat viszont muszáj volt hazahoznom. Így tettem szert újabb tengerentúli, nálunk majd esetleg jövőre vetítendő sorozatokra, melyek igen jónak ígérkeznek. Tegnap a The Dresden filest kezdtem el nézni és jó, nagyon jó. Nem azt mondom, hogy nem lehetne még ennél is jobban felturbózni, de még csak néhány részen vagyok túl, aztán ki tudja mi lesz még később. Eleve szimpatikus sorozat volt a témája miatt is, merthogy a főszereplője egy pasi, aki valójában varázsló. És itt mutatkozik meg a sorozat egyetlen hasonlósága is a Dexterrel, adva vagyon egy férfi, aki különleges képességekkel rendelkezik, ennek köszönhetően néha segítséget nyújt a rendőrségnek a nyomozásban (na jó, Dexter meg eleve vérszakértő volt a zsaruknál). Amikor megláttam a főszereplőt, egyből bevillant a gondolat, hogy ez ő. Csak éppen azt nem tudtam, hogy ki. Rettentő ismerős volt ugyan a fickó, de nem tudtam rájönni, hogy miben láthattam már játszani. Aztán a sorozatok feliratozásával foglalkozó oldalon (www.hosszupuska.fw.hu)  találtam rá a megoldásra. Hát ő volt a 24 negyedik szezonjában a gonosz ember, a vírusos. És tényleg, rögtön beugrott az arca, hogy én mennyire helyesnek találtam már ott is. :) Tehát, a The Dresden files ajánlott azoknak, akik szörnyes, szellemes, varázslós sorozatot néznének.

A The Tudors azoknak, akik történelmit kívánnak, a Shark ügyvédes sorozat, a Las Vegas meg persze szerencsejátékos. Egyenlőre csak ennyit mertem most elhozni unokatesómtól, éppen elég lesz egy ideig.

Most pedig hallgassatok egy kis zenét!

Citizen Cope: Let the drummer kick, mert az utóbbi napokban a CSI-Miami helyszínelők zenéjét hallgatom és ez a szám is köztük van, ami mellesleg nekem egyből az egyik kedvencem lett,

Dionne Farris: I know, mert baromi jó szám és pont a mostani napsütéses, madárcsicsergéses időkre való, kicsit olyan "szép az élet" fílingje van, mégha nem is így van,

Michael Buble: Everything, mert én nagyon szeretem a hangját a srácnak, olyan kellemesen simogató, egyébként pedig hihetetlenül édi pasi, az a fajta, akinek szíved szerint megcsipkednéd az arcát, egy "kis drága" felkiáltással, ezt a számot pedig tökéletesen eltudom képzelni, amint egy füstös kocsmában énekli, egy bárszéken ülve, csettintgetve bal kézzel, egy szál zongorakísérettel (azért még működik a már sokat emlegettett vizuális készségem),

Toto: Africa, mert nálam szerepel a nyolcvanas évek top 10-es listáján (ami valójában tizenhat számot tartalmaz, mivel egyszerűen nem tudtam ennél kevesebbre leredukálni).

Yngácska, merre nyílt ez az indiai étterem, ahová te mostanság annyira vágysz? Lehet, hogy már számtalanszor elmentem mellette és még fel sem tűnt? Pedig az indiai kaja az jó! Bár még nem ettem olyat, de amiben mazsola, fahéj és szegfűszeg van, az rossz már biztosan nem lehet!

Tényleg velem álmodtál amúgy? És nem emlékszel rá, hogy mit csinálhattam én külföldön? Persze, hozok neked sört, ez a legkevesebb, ha már egyszer megálmodtad, hogy utazom. Jaj, most teljesen bezsongtam ettől a hírtől.

Ádám kollega meg hívott tegnap estére trance-partyra az Orangeba, amire szívesen elmentem volna, az utóbbi időben már jegy nélkül bemehettem ráadásul, hála a megfelelő biztonsági emberek ismeretségének, de végül úgy alakult, hogy inkább az ágyamban töltöttem az estét, hullafáradtan, gyengén és erőtlenül, mint egy kétnapos kismacska.

Ja, ha már a kollegáknál tartunk, péntek este meg volt egy kis összeröffenés a munkahelyen, mivel az egyik csaj elment tőlünk, felmondott és ezért búcsúztattuk. Volt pia, kaja meg minden egyéb, természetesen céges pénzből. :)

Az első ilyen céges bulira nem mentem el, mert akkor még csak két napja dolgoztam náluk, aztán kicsit hülyén éreztem volna magam, a másodikra, mikor garden partyt adott Mimó, meg azért nem mentem, mert épp költöztem, de most úgy gondoltam, hogy mégsem kellene már mindenből kimaradni. És ez egy meglehetősen bölcs döntésnek bizonyult részemről, mert igencsak jól éreztem magam. Összegyűlt az összes dolgozó (és itt, ismételten kihangsúlyoznám, hogy én vagyok a legidősebb köztük), ettünk pizzát, ittunk (én legfőképp Berentzent) és jól éreztük magunkat. A társaság egy része pókerezett, a másik része pedig főként az erkélyen tömörült, cigizni. De itt születtek a legjobb beszélgetések. Sok mindenkiről sikerült, sok mindent megtudni és világossá vált az is számomra, hogy egész érdekes emberekkel vagyok körülvéve. Csak persze, ezt nem lehet rögtön tudni, mikor az ember a teljes munkaidejét a gép előtt tölti. De: simán megyek máskor is melós bulikba, mert tényleg jó volt, pedig még nem is mentünk el táncolni. Mi lesz majd akkor? :)

Végül pedig: két hétnyi testi-lelki dőzsölés után (milyen árnyaltan és mégis érzékletesen fejeztem ki magam), péntek reggel, valaki más ágyában ébredvén, félálomban közöltem az illetővel, hogy nem hiszem, hogy folytatni kellene ezt az egészet, lévén, hogy nekem igen sok minden nem felel meg ebben a "kapcsolatban". Mert csak. Mert kedves volt és aranyos és rendes és mindent megkaptam, de ez így nekem nem oké. Részletesebben majd szóban, aki szeretné hallani vagy érdeklik a részletek. :)