Kíváncsi voltam, hogy a szerény, csupán 282 embert számláló, ismerőseim (?) köre mikor változik 281-re. A tegnapi délután folyamán megtörtént, szegényebb lettem egy Razidéval. A kijelentés tulajdonképpen nem felel meg a valóságnak, mert valószínüleg nem veszítettem semmit sem azzal, hogy már nem ismerem őt. A vicces az egészben az, hogy ő jelölt be annak idején engem, mint ismerőst, nem pedig fordítva.

Egyébként ez az egész Razide-ügy, tényleg kezd kicsit unalmassá válni. Ha hülye, hát legyen az. Ő fogja megszívni, nekünk meg nem kellene miatta izgatnunk magunkat, mert végülis semmi közöm nincs hozzá, se nem rokonom, se nem barátom. Néhányszor beszólt nekem is blogba, jól felidegesítettem magam, aztán meg szánakoztam rajta egy sort.

Ezért volt ez az utolsó gondolatom róla, többet semmit.

Az előbb volt egy ügyfelem, akinek e-mailes gondjai akadtak, a lényeg nem is ez, hanem, hogy Lillafüredröl hívott. És abban a pillanatban, ahogy ezt közölte, rögtön feltámadt bennem a vágy, hogy szeretnék a közeljövőben eljutni oda. Számtalanszor jártam már arra, de amikor kiejtette a hely nevét, felrémlett előttem a Kastély-szálló, a tó, a pisztrángfarm, a környébeli sziklák, amiket mászásra teremtettek. Szóval, Lillafüred egy igen jó hely, menni kellene arrafelé.

 Aprócska problémám van egyébként, amiböl a későbbiek folyamán, mondjuk úgy kilenc hónap elteltével, akár kicsit nagyobb gond is lehet. Tudom, hogy én vagyok a seggfej, mert ennyi idősen már lehetne eszem, de mégsem. A gáz, csak az, hogy soha az életben nem vezettem olyasmit, amit a nök menstruációs naptárnak hívnak, aztán most nem tudom, hogy elszámoltam magam és a jövő hétre várható az a bizonyos, tehát fellélegezhetek avagy tényleg tegnapelőtt kellett volna, hogy bebizonyosodjon, hogy mégsem vagyok terhes, viszont ezesetben, akkor lassan kezdhetek pánikolni.

Mert akarok én gyereket, persze, hogyne szeretnék, csak nem úgy, hogy én szülöm meg. Bár, ha más lehetőség nem adódik, akkor muszáj lesz. Hihetetlen módon félek a fájdalmaktól. Mert az egy dolog, hogy szétlyuggatják a bőröd, mikor kicsit tetováltatsz meg piercingeltetsz magadra, de azért  a szülés.... Az egy komoly dolog. Nem akarok napokat szenvedni vele. Nem akarom azt a  fájdalmat érezni. Gyors, fájdalommentes szülést szeretnék.

Ja igen, és örökbe is fogadok majd egyszer, feltett szándékom, hogy egy kis árvát magamhoz veszek. Csak ezt egyenlöre a magyar törvények nem teszik lehetövé számomra. Mert egyedülálló vagyok, nem túl magas fizetéssel és a többi.

 Úgyhogy most cseppnyi kétségbeesés férközött be a szívembe, mindegy, napok kérdése és tudok majd biztosat is.

Azért elég szélsőséges érzéseim vannak a gyerekekkel kapcsolatban is. Mert ott van például a tegnapi kiskölyöknek az esete, akivel a buszon találkoztam. Jelen pillanatban azt mondom, hogy sosem láttam még nála szebb kisfiút. Felszállt a buszra az anyukájával, vagány Peter Panos, fordított baseballsapkában. Egész úton ordítva, verseket szavalt, aztán énekelni kezdett, utána meg vicceket mesélt. Az egész kisfiú volt vagy négyéves. Mindenki őt figyelte a szeme sarkából. Szerettem volna a kis hörcsögpofiját megcsipkedni, meg hazavinni, hogy meséljek neki.

Egy órával késöbb kicsit megrémülve jöttem rá, hogy lehetséges, miszerint 'úgy maradtam' és babám lesz. Rögtön nem tetszett annyira egy saját kisfiú ötlete.

A kétségeimből szerintem ennyi elég is lesz, inkább elmesélem, hogy szerda este nagyon jó társaságban mulattam.Illetve az egész szerda olyan klasszul telt el. Voltam kávézni délután, ahol is dolgunk végeztével Csöpi simán lelépett volna fizetés nélkül, amikor is én szóltam rá, hogy "helló, kisasszony, legalább fizessünk már". Estére meg beterveztünk egy szolid Jazz-látogatást, aminek kapcsán, hát most mit szépítsem, úgy bebasztam, mint a csacsi (ja, ezt úgy mondják, hogy olyan részeg voltam, mint a csacsi, ugye?) .

Na, most megyek enni, mert meghozták a gyrostálam és már rosszul vagyok az illatától is, annyira éhes vagyok. :)