Nagyon nehéz közömbösséget színlelned valaki iránt, aki még véletlenül sem az számodra. Nagyon nehéz kedvesnek lenned hozzá, mikor a legszívesebben veszekednél vele. Nehéz türelmesnek lenned, ha nincs semmi, amit a türelmedért cserébe kapnál, de reméled, majd egyszer eljön annak is az ideje. Nehéz visszafogottnak lenned, mikor a legszívesebben ordítanál. Nehéz nyugalmat erőltetned az arcodra, mikor szíved szerint törnél-zúznál. Nehéz megfelelően viselkedned, ha nem tudsz a másikról semmit, mert nem hagy neked esélyt sem arra, hogy megismerd. Nehéz eltűrni valakitől, hogy kioktasson, közben tudva, hogy nincs is igaza. Nehéz mosolyogni, mikor a legszívesebben zokognál. Nehéz úgy tenned, mintha nem érdekelne, hogy mit mond a másik, miközben már mióta csak arra vársz, hogy hozzádszóljon. Nehéz várni, órákig, bizonyos esetekben akár percekig is. Nagyon nehéz feldolgozni és befogadni olyan érzéseket, amelyekben addig nem volt részed. Nehéz valakinek azt mondani, hogy rendben, miközben nem, egyáltalán nincs rendben semmi. Nehéz hazudni, miközben szeretnéd elmondani az igazat, de nem lehet. És nehéz igazat mondani is, mert hazudni sokkal könnyebb lenne. Nehéz úgy beszélgetni valakivel neten keresztül, hogy küldöd neki a mosolygós szmájlikat, miközben a valóságban meg sírva gépeled a szöveget. Nehéz valakivel szemben könnyednek mutatkozni, miközben belül szorongsz. Nagyon nehéz boldognak tűnni, amikor nem vagy az.
De érdekel. Jobban, mint kellene. Talán, mert nem vagyok teljesen normális. A jelszavak a következőek: óvatosan, kedvesen. Nehéz lesz..