Reggel óta kínzóan lassú a net. Ma még csak háromszor kaptam idegrohamot emiatt. Nem olyan komolyakat persze, de mocskosul zavaró, mikor négy oldalnyi megrendelés kinyomtatásához félóra szükségeltetik.
Egyébként pedig felfáztam, nagy valószínűséggel a vasárnap hajnalban, Korcsék háza előtt töltött, húszperces, iszonyat hideg lépcsőn való üldögélés közben. Azért imádkoztam már akkor is, hogy ne legyen semmi bajom, aztán mikor a hét elején nem mutatkoztak jelei, megörültem, hogy most megúsztam, majd megfogadtam, hogy többet ilyet nem csinálok. Úgy látszik nagyon elbízhattam magam, mert tegnap, miután túléltem a lángosmérgezést, jött az újabb csapás. Határozottan a felfázásra utaló jeleket produkálok, úgymint, sokszor érzem, hogy kell, és ráadásul még fáj is. Milyen burkoltam fogalmaztam, de azt hiszem érthető! Csak azért érdekes, hogy délelőtt még semmi bajom, délután háromtól meg fájdalmaim vannak. Úgyhogy most, hogy kikúráljam magam, sok-sok folyadékot viszek be a szervezetembe. Dokibácsihoz nem merek elmenni, mert olyan antibiotikumot ír majd fel nekem, ami felér egy lórúgással is. Tudom, mert így szokták csinálni. Én meg amúgyis gyógyszerellenes vagyok meglehetősen. Nem veszek be még egy felet sem, ha nem muszáj. A homeopátis szerek viszont jöhetnek, azokat bírom. Meg ez az egész gyógynövényesdi egyébként is érdekes dolog.
A helyzet az, hogy valamiért nem kultiválom különösebben az animációs filmeket. Nekem nem ezek jelentik a mesét, hanem a jó kis rajzfilmek. Valóban hihetetlenül érdekes, ahogy elkészítenek egy ilyen filmet meg tényleg leesik az ember álla a filmkészítés során használt technikák láttán, de engem mindez különösebben nem izgat fel. Ezzel szemben, amikor a L'ecsó bemutatóját láttam a múltkor, elkezdett érdekelni. Aztán a csajok ezt választották tegnap megnézésre.
Hát ez ritka jó volt. Úgy ültem végig száz percet, hogy nagyon élveztem. Helyesek voltak benne a patkányok is, pedig amúgy idegenkedem tőlük, de ha ilyenek lennének a valóságban is, akkor szívesen tartanék egyet. Tetszett a történet is, aranyosak voltak a karakterek. Volt benne néhány jelenet, ami tényleg jól sikerült. Anton Ego figuráját pedig olyanra készítették, ahogyan én egy vámpírt elképzelek. Tisztára hasonlított. Kaptam a film idejére, hogy elfoglaljam magam, majszolnivaló sajtburgert is.
Aztán meg elsétáltunk a Jazzbe, ahol kilenc után már csak ketten maradtunk True-val. Mivel egyikünk sem érezte most a fílinget, így mi is hamarosan hazatértünk. Talán ma. Mivel beszéltünk valami ilyesmiről, hogy majd ma bepótoljuk. Egyenlőre nincsen kedvem inni.
Mindjárt végzek a munkával és megyek új szemüveget nézni. Ez a mostani már megvan vagy négy éve, ideje lenne lecserélni, elsősorban azért, mert kezdem kissé előnytelennek találni. Illetve a keretről néhol már lepattogzott a festék meg ilyesmi. Azt még egyenlőre nem tudom, hogy miből fizetem ki az újat, de nézelődni attól még lehet.
Hogy valami nyavalygás is jusson már így a végére, mert enélkül ez a blog sem lenne az, ami! :)
Elmélkedtem, szokás szerint és arra jutottam. hogy mivel nem kaphatom meg azt, amit szeretnék vagy amire vágyom, még csak egy kis töredékét sem, ezért megelégszem annyival, amennyi jut. Igent mondok valami olyasmire, ami nekem nem jó. Ez a megalkuvás nem igazán tetszik. Egy darabig elviselhető, igaz, közben is állandó belső monológokat folytatok, hogy vajon jó ez így, de egy idő után rájövök, hogy ennek nem így kellene tovább működnie. Szóval, most lépni kell. Ez is nehéz lesz, de félek, hogy a következmények meg pláne nem fognak tetszeni. Na mindegy, túléltem már jónéhány dolgot, remélhetőleg ebbe sem halok bele. Akkor sem akarom. :(
