Afeletti örömömben, hogy végre rájöttem, hogy melyik az egyetlen hallgatásra érdemes száma az INXS-nek (na jó, ez szemétség, mert attól még lehetnek jók, mert én nem szeretem őket, szóval helyesbítve, az általam kedvelt egyetlen számuk), az ez! Mostanáig komoly gondot okozott, hogy megjegyezzem a címét, a médiákban meg alig hallani.

Egyébként eredetileg médiumokat akartam írni, merthogy az utóbbi időkben már inkább így hallani a média többes számát, de számomra egy kicsit még mindig zavaró. Úgyhogy inkább keresgéltem és mint kiderült, nem kell, hogy ennyire bántson a dolog, mert a médiák ellen sem lehet senkinek semmi kifogása. Ezt tessék elolvasni és akkor minden érthetővé válik! 

Ugyan mostanáig nem vetemedtem ilyesmire, de most muszáj lesz, mert Tori Amos ezen dala annyira nagyon jó, hogy muszáj kölcsönvennem Bettitől. Nála már egy ideje ott szerepel blogon, a hallgatnivalók közt, most akkor ide is! 

Voltam vasárnap este színházban, Levi jóvoltából, aki volt olyan tündérbogár és felhívott szombat délután, hogy van egy felesleges jegyük és rám gondolt. Én meg persze, hogy igent mondtam, nem elsősorban az ingyenjegy csábított, sokkal inkább a színház élvezete. Sajnos, az utóbbi másfél, két évben, mióta új vezetősége-rendezője lett a Csokonai Színháznak, igen keveset jutottam el előadásokra, mivel nagyon csekély számú előadást találtam csak, ami megfelelt volna az ízlésemnek. Nyilván vannak kedvenc műfajok, de egyébként többnyire nem válogatok, örülök, ha bármit is megnézhetek. Na most, mióta új emberek igazgatják  a helyet, megszaporodott az operák és kortárs jellegű előadások száma, feltűnően. A gond ezzel csak az, hogy pont ezekre nem fogok beülni. Plusz lecsökkent a bérletszünetes előadások száma, szóval, vajmi kevés esélyem maradt beülni egy-egy normálisabb darabra. Úgyhogy ezért is örültem, mikor Levi szólt, mert jó pár hónapja nem voltam ilyen eseményen. Hobo darabját néztük meg, illetve, ha jól tudom, akkor az ő rendezése is volt, a Csattanoga Csucsut. Hobót énekesként nem kedvelem, illetve ez is túlzás, mert semmi bajom nincs vele, de nem szoktam hallgatni, amit meg hallottam tőle, az annyiira nem fogott meg. Ettől függetlenül kíváncsi voltam arra, hogy milyen darabot hozott össze. Azt tudtam, hogy zenés színdarab lesz, de nagyon kellemes meglepetésben volt részem végül.

Először is, mert az egyetlen női szereplőnek (Újhelyi Kinga) roppant jó hangja volt, élvezett volt hallgatni és szebbnél szebb ruhákba öltözött át a történések alatt (csak csorgattam a nyálam magamban, hogy: „én is szeretnék ilyet meg ilyet is. Meg olyat!”)

Volt helyes férfiszereplő, aki jó, jó, nemcsak jóképű volt, de még énekelni is tudott és Puskás Öcsit alakította (Kádas József).

Kifejezetten élvezhető, pörgős előadás volt ez, annak ellenére, hogy majd három órán keresztül feszengtünk székeinken. Mivel olyan hülyén variálták meg a nézőteret meg a színpadot, hogy csak na. Sok-sok széket állítottak be, így összepréselődve igyekeztünk élvezni a látottakat (gondolkodtam rajta, hogy ne tegyem-e esetleg a lábamat az előttem ülő nyakába, de talán nem értékelte volna annyira a dolgot, mint amennyire én, ezért erről is lemondtam).

Hobo hangja is nagyon élvezetes volt, tényleg kellemes volt hallani, az a dörmögős, reszelős, cigarettafüstös, mégis jóleső orgánum (ezért gondoltam azt, hogy talán mégiscsak jó lenne elmenni egy felolvasóestjére majd, mikor legközelebb erre jár egy hasonló produkcióval).

Egyébként pedig tegnap vettem csirkemájat, amit ma szépen kirántok, lesz vacsoravendégem, remélem, nagyon nem rontok el semmit az étellel kapcsolatosan, mert tán’ még meggondolja magát és a legközelebbi vendéglátásomra már nemet mond (igenis, hogy a májat is el lehet rontani, még mindig érvényes a mondás : „a legegyszerűbb ételeket a legkönnyebb elrontani”). Nézünk majd filmet, eredetileg A kört akartuk, mivel én még azt sem láttam (na vajon miért? Persze, mert ettől is szarok, mert félelmetes.), aztán közöltem a meghívottammal, hogy éjszaka nálunk senki sem lesz otthon, mert szanaszét széledt mindenki az albérletből, szóval, egyedül maradok az üres lakásban, ezután a film után és naaaaagyon fogok félni. Ezért ma este nem A kör lesz repertoáron, hanem valami kevésbé ijesztgetős alkotás, amit még nem tudok egyenlőre, hogy mi lesz.

Parányi szünet, készítek magamnak zacskós csirkehúslevest, mert reggel óta erre vágyik a szervezetem. Igenis, hogy zacskósra, mert annyira nem is rossz, gyorsan elkészül és szeretem benne azokat a ropogós ki zsemlekockákat (azokat eszem ki először, természetesen).

Tegnap volt még Berni szülinapja is, a huszonharmadik. Ennek örömére már a múlt héten megvettem az ajándékát, amin túl sokat nem kellett gondolkodnom, egyértelmű volt számomra, hogy bizsut kap, méghozzá fülbevalót. Rögtön két párat is kerítettem számára, de nem tudtam kivárni a hétfőt (Ynga jól mondja, hogy nem tudom megállni, hogy ne mondjam el a célszemélynek legalább azt, hogy meglepetést kap), ezért „csak úgy!” felkiáltással odaadtam az egyike párat. Kicsit zavarban volt, de örült nagyon. Tegnap megkapta a hiányzó részét is az ajándéknak és mint kiderült nagyon jól választottam, mert épp mostanság vásárolt magának egy ugyanolyan anyagból készült és ugyanolyan mintájú blúzt.