1.: Teó úgy tűnik nem felejt. Miután magára hagytam két napra, midőn hazatértem vidékre, magányos lett. Gondoltam, annál jobban fog majd nekem örülni, ha meglát vasárnap. Addig Ati lakótárs gondjaira bíztam, etette is szorgalmasan. Míg odavoltam viszont nem kapott sajtot, mert már korábban úgy találtam, hogy túl jól tartom és cseppet felszedett a hátsójára. Így a sajtfalatkái elmaradtak egy kis időre. Na, most vagy emiatt, mert megfosztattam őt a nap fénypontjától vagy mert magára hagytam pár napra vagy mert nem csak szimplán nem szeret, tegnap mikor leültem hozzá játszani meg kedveskedni, többször is belémharapott. Agresszívvá vált. Sajtelvonási tünetei lennének? Vagy csak annyi áll a háttérben, hogy nem tudok vele annyit foglalkozni, amennyit kellene (a net szerint napi másfél órát)?
Mindenesetre ma jön hozzá látogatóba a keresztapja (igen, mert az én patkányom a legjobbakat érdemli, így még keresztapja is van neki, bizony!) és remélem, vele majd illedelmesen viselkedik. Egyébként keresztapának azt hiszem a legjobb embert kértem fel, ő látja el Teót sajttal, ha elfogy, újabb adagot hoz, illetve a múltkor teljesen megilletődve hallgattam, amint azt mondja neki, miközben próbálta elkapni az akváriumában, hogy: "az én imádott patkányom!" :)
2.: aludtam már néhányszor Yngával egy szobában, egy sátorban, de még egy ágyban is, de tegnap éjszaka, midőn ottmaradtam náluk (mert az ő családjukban az ottalvás is a vendéglátás része ám), kicsit megrettentem. Egyrészt magamtól, másrészt tőle. Mert nem adott ki semmiféle légzéses hangot. Igaz, ő meg engem nem hallott. De engem kifejezetten megrémisztett, hogy itt van egy ember mellettem és semmi szuszogás vagy horkolás vagy bármi életjel. Én meg, amit műveltem (pedig tényleg kényelmes az új piskótaalakú ágya, mégha kemény is), ha nem fordultam meg az éjszaka folyamán legalább százszor, akkor egyszer sem. Most ez az idegen hely, idegen ágy miatt lett volna?! Mert oké, hogy amúgy is sokat fetrengek alvás közben, nem bírom ki egy oldalon, de ez már túlzás volt.
3.: miután a nyilvánosság elé tártam ezt az "aprócska" malőrt a diákhitellel kapcsolatban, jónéhányan megkerestek (akár itt, akár élőben), hogy biztassanak meg feltétlen segítségükről biztosítsanak. Bezzeg majd négyszázezret senki sem ajánlott fel, hogy kihúzzon a szarból, ej-ej-ej! ;)
Épp Krlánynak sopánkodtam, hogy most jönnek majd az ünnepek és mi a fenéből fogom megoldani az ajándékokat és ő javasolta, hogy nem szükséges mindenkinek vásárolt ajándékot adni, hanem találjam fel magam és készítsek inkább meglepeteséket. Kicsit úgy érzem magam, mint az iskolában, mert akkor csináltunk mindenféle alkalmakra saját kezűleg ajándékot, viszont a másik oldala meg ennek az, hogy néhány éven keresztül próbálgattam kreatív elfoglaltságokat, tehát annyira nem áll messze tőlem ez a megoldás. A nagy kreativkodásnak az lett a vége, hogy most jeleleg percenként születnek az újabb és újabb dolgok az agyamban, tehát azt is mondhatnám, hogy lassan már azt is tudom, hogy ki mit fog kapni jövőre, a születésnapjára.
Most már csak rendszereznem kellene, hogy a sok ajándékötletet kinek és melyik alkalomra valósítom meg. Nagyon nem halogathatom ezt sem, hiszen a jövő héten jön a Mikulás. És bármilyen szégyenletes, de én gyerekkorom óta képtelen vagyok megjegyezni, hogy most akkor Miklós napjának estéjén avagy az azt megelőző este látogat meg minket. :(
