Tegnap, miután Teó keresztapja távozott tőlünk (előbb azoban még őt is megharapta, igaz, előtte hagyta magát kézben simogatni a kis cukorfalatom), átmentem Ati lakótárshoz, filmet keresni magamnak az este hátralevő részére. Legnagyobb örömömre találtam néhány egészen új dvd-t, úgymint Idétlen időkig (annak idején vagy tízszer jutottam el a feléig, megnézésben, de sosem néztem végig), Grindhouse- Halálbiztos és aminek nagyon megörültem, az a Ragadozó (ilyen "páratlan páros" felirattal reklámozva a Ragadozó első és második része együtt van).
Tehát kezdtem a Kurt Russelles Halálbiztossal. Húúúú, hát fasza kis film. Ha visszafognám magam és szépen beszélnék, akkor nagyon élvezhető, jó kis filmet írtam volna. De így mégis hatásosabb. Nemcsak Kurt Russell miatt, akit évek óta szeretek, ráadásul amúgysem a leghálásabb szerep jutott most neki, mert kegyetlen gyilkost alakít. De tarantinói szokásoktól eltérően meglehetősen kevés véres jelenet van csupán a filmben, igaz, akkor bőven van vér és guisztustalanság. Meglepő volt még az is, hogy a film 108 perces hosszából talán mindössze 15-20 olyan perc akadt, ami valóban üldözéses-gyilkolós. A többi pedig csajos fecsegés, autókázás és hasonlóan nem túl izgalmas témák. De egyáltalán nem untam a csajos fecserészést, bár, nem túl tartalmas párbeszédek hangzottak el, úgymint, amikor a pasi meg az egyik cicababa elvonulnak az autóba kamatyolni és a csajszi csak annyit mond nagy lazán, hogy "két dolgot kell tudnod! jól csókolni és vigyázni a hajamra!" (na jó, ezen mondjuk mosolyogtam egy sort)!
A Tarantino rendezte filmekhez egyébként is elég furcsa a hozzáállásom, mert a Ponyvaregényt elvből elutasítom. Láttam egyszer, elég volt. Nem tetszett, biztosan szar az ízlésem, nem találtam benne semmi olyat, ami miatt kultfilmmé vált.
Ugyanakkor az Alkonyattól pirkadatig meg az egyik kedvenc filmem (rendben, ott csak forgatókönyvíró meg producer volt, tehát a rendezéshez nem sok köze volt, de akkor is....)
A Kill Bill annyira nem volt érdekes számomra, hogy a második részt már meg sem néztem.
De ez a Halálbiztos tényleg lekötött. Bár, az a leszakadt láb.... Eh. Méghozzá tőből.
Ma reggel meg szerettem volna Ragadozót nézni, mert csak tízre jöttem dolgozni, gondoltam, ez a film legalább felébreszt. Mert eddig nem mertem megnézni, mint ahogy sok mást sem. Mert félelmetes.
De ma elhatároztam magam. Aha, csak nem ment. Mert nem volt hozzá felirat. Nyilván, tudtam volna hozzárendelni, csak nem jó a lejátszóm távirányítója, amivel ezt meglehetett volna oldani. Magán a lejátszón meg nincs ilyen funkció, hogy felirat választása. :(
Jó zene nektek, mert a mai bejegyzés nem volt valami érdekes, sajnálom.
Amikor ezt a számot először láttam/hallottam, akkor néztem nagyon az énekesnőt, "hogy jééé! tiszta Kate Winslet. dejóóó!" Aztán mikor a végén kiírták a képernyőre, hogy az előadó Kate Winslet, akkor meg még jobban néztem, hogy hát tényleg ő az. Egész jó hangja van, mellesleg. Amúgyis mesefilmes dal, azokat meg mindenféleképp szeretjük! :)
A Black Label Society Sold my soul-ját pedig tegnap találtam, de tetszik nagyon. :)
