christaylor

Az utolsó bejegyzés. Legalábbis jó darabig. Nem akarok írni, mert nem látom értelmét. Kedvem talán lenne. Valójában egyáltalán nem akarom folytatni a blogot, lehet, hogy másképp alakul közben, aztán majd egyszer mégis. Sokszor megfogadtam már, hogy abbahagyom, mindig volt…

Elmesélhetném a pénteki nap folytatását, de nincsen hozzá kedvem. Mit írjak a tegnapról? Azt, hogy igen sokat lógtam az esketős sátorban, kétszer Zotyát is eljátszottam felkérésre ("Leszel Zotya?"), ő éppen másfele kóborolt, így én fotóztam helyette a párokat. Oki…

Több minden történt itt egy este alatt, mint Tokajban. Találkozás Yngával a buszmegállóban. Előrelátóan fehér, csipkés, habos-babos ruhában érkezett, hátha aznap kerülne sor az esküvőjére (de nem, mert ma köti össze az életét valakivel, még nem mondom meg kivel, mert…

Mert hazudós vagyok, ezért nem tartottam be a szavam és csak ma írom meg a zempléni folytatást. szóval, lefekvéshez készülődés. Telefon nem kikapcs, mert minek,c sak a hangot vettem le (így utólag ezen gondolkodva, nem tudom, mit gondoltam, hogy mit tudok bárkiért is tenni ott a…

Izzadtan, mocskosan, büdösen, de legfőképpen fáradtan, este fél kilenckor megérkezett a vonatunk a Nagyállomásra. Ami pedig az előtte lévő két napban történt: alig másfél hónapja dolgoztam még csak a cégnél, amikor Gizmo már megkérdezte, hogy lenne -e kedvem majd július…

Hároméves koromból származnak a legkorábbi emlékeim. Viszonylag hamar kezdtem feleszmélni és megjegyezni dolgokat. Sok olyan pillanat van, ami ma is legalább annyira előttem van, mintha alig egy hete történt volna. Furcsa ez egy kicsit. A legkorábbi emlékemről vele kapcsolatban már…