Tegnap, munka után ellátogattunk a Tiszántúl legnagyobb állatkereskedéseként hirdetett helyre. Elsősorban Teónak szerettem volna venni néhány dolgot, úgymint alom és itató, ugyanis a most használt gyapot ("ötször olyan jó nedvszívó hatás és tízszer jobb szagmegtartó hatás" reklámszöveggel) nem vált be. Alig egy hete cseréltem neki almot és hát bizony, büdi, nem is kicsit.
Az állatkereskedésnek fotocellás ajtaja van, ilyen trendi hely és már a lépcső tetején meg kellett állnunk, hogy a bejárat mellett elhelyezett bazi nagy akváriumot megbámuljuk. Egyébként Zomával mentem, mert őt kértem meg, hogy kísérjen el, mivel karácsony előtt már voltunk együtt egy másik állatkereskedésben és már akkor is nagyon lelkes volt az állatok miatt, ezért gondoltam, hátha ez is tetszene neki. Jött is szívesen. Szerinte nem volt olyan nagy ez a mostani állatkereskedés, legalábbis semmivel sem volt nagyobb a múltkorinál. Tudja a fene, de valami miatt mégiscsak így hirdetik, hogy a Tiszántúl legnagyobbja...
Akkor elmondom, hogy miket láttunk! És hogy miket szeretnék. Előbb ezt.
Szeretnék kapni ez év folyamán picurka, soha-meg-nem-növő fehéregérkéket, icipici fejjel és parányi farokkal.
Meg szeretnék bambuszcápát, de minimum abból is kettőt, mert egy is nagyon félelmetesen néz ki, de azért a kettő az vagányabb, nem?
Lemminget is, de azt minenképp. A lemminget csak a Nils Holgersonból ismerem, igazit még nem láttam, de ez valami tünemény egy jószág. Icur-picur és selymesszőrű.
A fehéregereket nagyon sajnáltam, mert volt belőlük millió egy akváriumban, csak ki volt írva, hogy nem eladóak, hanem saját tenyésztésűek és más célokra vannak. Na vajon mire?! Odavetik őket élve valami nagy dög elé. Láttunk ott rengeteg kígyót is, biztosan azoknak szánják őket. :(
Láttuk Teó fiúmegfelelőjét is, azaz egy hím csuklyás patkányt is, de az valami óriási példány volt. Tudtam,hogy a fiúk nagyobbak, de ennyire.....
Meg volt Dumbo-patkány is, amilyennek korábban Teót is hittem, hát örülök neki, hogy mégsem az, mert bár a nagy füleik bejöttek volna, de ez a fajta szőrtelen is, az meg annyira nem volt szép.
Zoma kedvencei a múltkor és most is, a papagájok voltak, főleg a beszédesebbek. Amikor karácsony előtt elmentünk nézelődni, akkor a boltban volt egy hatalmas, de olyan fél ember nagyságú madár, az valami fülsértő hangon rikácsolt, Zoma meg odáig volt a gyönyörűségtől, hogy az neki kell, csak biztosan jó sokba kerül, ő néhány millióra tippelt, de hogy milyen jó metálénekes lenne ebből a papagájból, felvinné a színpadra és ott höröghetne. Aztán megkérdeztem neki egy eladótól a madár árát és csak háromszázezer, milliók helyett. Azért ilyen "olcsó", mert már hatéves és kevésbé tanítható, mint a fiatalabb példányok.
Most meg egy mindenféle madárnyelven beszélő jószágba szeretett bele. Nem tudom milyen fajta lehetett, valami papagájféle volt ez is, de legalább tíz madarat utánzott egszerre. Prüntyögött, csipogott, rikácsolt. Zoma kitalálta, hogy a legközelebbi alkalommal előveszi a telefonját és megtanítattja vele az R2D2-ös csipogást (mert ezt most nem merte kipróbálni)
Abból a sok
mindenből, amit Teónak szerettem volna, csak kaja volt, mert ma érkezik
áru, mint kiderült, de a rágcsálóeleség bejött neki, lelkesen
szorította a mancsában és eszegette.
