Az elmúlt időszakban megtekintett filmek: Árvák hercege, A fekete dália, Konyec- Az utolsó csekk a pohárban, Cinema Paradiso, A lánc, Merülés a félelembe, A parfüm, A kaptár 3.

És akkor sorrendben a nyilatkozataim ezekről, ugye.

Árvák hercege: néhány évvel ezelőtt volt alkalmam olvasni a könyvet, ami nagyon tetszett, így aztán amikor jutányos áron hozzájuthattam az eredeti dévédéhez, nem haboztam megvenni azt. Azóta sem néztem meg, azaz úgy az eltelt másfél évben. Nemrég azonban valami tartalmasabb, értékesebb filmre vágytam egy habkönnyű, felejthető vígjátéknál, így rászántam magam. Nem is bántam meg, mert nagyon tetszetős kis alkotás. Gyönyörűen van fényképezve, kellemes zene szól alatta és a színészek alakításaival is megvoltam elégedve. Charlize Theront egyébként is kedvelem valami miatt, ebből a filmből az is kiderül, hogy csodaszép teste van (vagy legalább is volt a forgatáskor, mikor levetkőzött), Tobey Maguire nemcsak képregényhősöket képes megfelelően alakítani, Michael Cane meg egyenesen remekel ebben a szerepben. Szintén olyan film, amelyik nem vérről és öldöklésről szól, sőt beteljesült szerelem sincs benne, sokkal inkább emberi sorsokról és drámákról mesél, de így is igazán élvezhető.

A fekete dália: ezt is megkívántam annak idején nézni a mozikban, a sztorija miatt, dehát mint ismeretes, amit én többnyire szeretnék, abból általában nem lesz semmi. Most végre hozzájutottam, tudni kell róla, hogy megtörtént esetet dolgoz fel. Továbbá szerepel benne Aaron Eckhart, aki nagyon sármos férfi minden filmjében és Josh Hartnett, akit viszont fiatal kora ellenére is egész jó színésznek gondolok. És akkor ehhez a kettőshöz csatlakozott még egy női páros is, Hillary Swank és Scarlett Johansson személyében. Ilyen szereplőgárda és ilyen sztori mellett viszont valami jobbra számítottam. Nem volt rossz, félreértés ne essék, de annyira kirobbanóan jó sem. Azt hiszem, én voltam annyira ráizgulva, hogy már előre eldöntöttem, hogy csakis fantasztikusan szuper film lehet.

Na és akkor a Konyec, ami viszont meglepetést okozott, mert szívesen néztem. Schmied Zoltánba szerelmes vagyok a Tesó óta, úgyhogy neki különösen örültem. Nekem tetszett a történet, nem volt unalmas sem, az öreg szereplők is kifejezetten jól játszottak. Ennyi.

Cinema Paradiso: Adrienn (most már) exmunkatárs kölcsönadta vagy két hónapja megnézni, mert neki mostanság ez a kedvence. Kicsit elborzasztott a háromórás játékidő, talán emiatt is parkolt nálam a film, múlt keddig, amikor is friss munkanélküli életem első napját töltöttem és úgy gondoltam, hogyha már ennyi ráérős időm van, akkor miért ne? Cseppet sem bántam meg a döntésem, mert csodálatos film volt. Tipikus olasz filmsorozatos zenével, de mégis nagyon tetszett. Amikor kicsi volt a főszereplő benne, akkor majd megzabáltam a srácot, annyira cuki volt, amikor meg felnőtt, akkor meg már szerelmes lettem belé, mert olyan helyesnek találtam. A három órát mindenféle unalmas pillanatok nélkült ültem/feküdtem végig. Minden a helyén volt benne. A női főszereplőn kicsit gondolkodnom kellett, hogy ki is lehet, mert a neve ismerős volt, de más semmi. Aztán napokkal később leesett, hogy ő volt Vic anyja a Házibuliban. :)

A lánc: sosem értettem a magyarokat ebből a szempontból, hogy mi alapján kapnak nálunk a filmek az eredeti címűk helyett idiótábbnál idiótább elnevezéseket?! Ennek konkrétan A fekete kígyó sziszegése lett volna angolból fordítva a címe, ehelyett A lánc lett. Samuel L. Jackson végre nem egy akciófilmben játszik, a történet átlag, egyszer azért megnézhető. Ami nem volt meglepetés, az az, hogy Justin Timberlake szar színész, nyúlfarknyi szerepét iszonyat rosszul alakítja, még véletlenül sem hittem el neki semmiféle érzelmet. Amin nagyot néztem, hogy a főszereplő kiscsajról (mit ad isten, ő is meztelenkedett a vásznon) úgy gondoltam, hogy valami kis kezdő színésző, ismerősnek sem volt ismerős. Aha. Aztán a stábnál kiderült, hogy ritkán tévedek ekkorát, mert az bizony Christina Ricci volt saját maga. Csak éppen szőkén és nagyon felnőve.

Merülés a félelembe: Ati miatt kellett megnézni, mert ő utánakeresett a neten és ez nem háborús film, ugyanis az ellen tiltakoztam, hanem misztikus műfajú . Nekiültünk hát és majd eluntam magam, ugyanis valami izgalom csak a közepe felé mutatkozik, ijesztgetős rész alig akad benne, és nem jöttem rá, mitől misztikus. Nem tetszett.

A parfüm: először is leszögezném, hogy szeretném elolvasni a könyvet. Másodszor pedig erősen hezitálok, hogy most jó film volt-e szerintem vagy inkább annyira nem tetszett. A történet igazán jó, Alan Rickman-en tökéletesen állt a paróka, nagyon örültem, hogy láthattam. Dustin Hoffmannt is öröm volt ilyen szerepben látni, DE: annyira nem fogott meg. Úgy összességéban nem izgatott fel, ezt tanúsítja, hogy egyszer belealudtam meg vagy kétszer megállítottam, mert épp más dolgom akadt. Nagyon vegyes érzéseim vannak.

A kaptár 3.: Milla Jovovich szééép nagyon, még mocskosan is. A történet természetesen úgy ér véget, hogy mindenképp lehessen folytatni. Egyébként nem rossz, bár magát a sztorit öt percben is el lehetne mesélni, de akkor nem lenne alkalom annyi zombit mutogatni. Ettől függetlenül, bár már harmadik rész, de nézhető. Tényleg csak szegény Ali Lartert sajnálom, úgy tűnik beskatulyázták a horror/ misztikus műfajba (Végső állomás. Heroes, most meg ez).