Még épp időben szólok ahhoz, lévén épp csak háromnegyed hat van csupán, hogy azok, akik az elkövetkezendő órákban olvassák majd ezt a bejegyzést és teszem azt, még a hörgős-nem annyira éneklős- metált is szeretik, ráadául pestiek vagy Pest környékiek, tehát azok elmenjenek ma este a Wigwam2-be és megnézzék a Húsdaráló Projectet, teljes életnagyságban. Ott lép fel ugyanis ma este nyolc órától Oki, Atush és Zoma. Nagyon nem kell sietni, mert igaz, hogy ők kezdenek, de míg beállnak, szerintem bőven lesz már fél kilenc is, mire elkezdik. Számot most nem linkelek tőlük, mivel az egyetlen fellelhető klipjük csupán egy perc huszonhárom másodperces, azzal sokra nem lehet menni, ráadásul évekkel ezelőtti, mert Zomának még hosszú haja van benne. Azért menjetek el - mert különben a zene az maga nem rossz, csak Oki ne agonizálna a mikrofonba, bármennyire is tünemény egy ember - ha érdekel titeket és tapsoljatok nekik helyettem is, ha már én nem tehetem. Nagyon készültem a mai estére, már vagy másfél hónapja, de mint tudjuk, ember tervez, más meg végez. A más jelen esetben nem Istent jelenti, hanem valóban valaki mást. Hosszú hetek óta tervezem, hogy a mai estét fent töltöm, összekötöm a kellemest a hasznossal, ugyanis nekem ez lett volna az első Húsdaráló-koncertem, teljes egészében (a Cserős-páros másik zenei formációját már volt alkalmam meghallgatni). Jó lett volna eljutni Pestre, öt éve nem voltam ott, akkor is csak kötelességből, vizsgázni ETO-ból (Egyetemes Tizedes Osztályozás).
Bernivel - akit nem láttam már november óta és kezd meglehetősen hiányozni - szintén megvolt beszélve, hogy amikor lesz koncert, akkor megyek fel, találkozunk és az milyen jó lesz. Örült nekem ő is, hogy láthat majd. Arra számítottam, hogy ma este tán jelen lesz ő is, akkor végre odaadhatom neki a majdnem egy éve tartogatott baromi nagy tábla belga csokiját. Vittem volna magammal a koncertre. A titkos tervem meg az volt, hogy írok Csibikének, hogy nem lenne-e kedve velem találkozni, ha már Pesten leszek, szökőévente egyszer jutok el úgyis (úbasszus, és ez most igaz is, mert szökőév van) és megihatnánk egy kávét vagy valamit, amit a csirkék szeretnek. És én már kész tervet dolgoztam ki, annak érdekében, hogy miként is lehetne összehangolni ezeket a találkozásokat. Na mindegy, most napok óta nagyon magam alatt vagyok emiatt, hogy nem valósulhat meg az elképzelésem, mert ha most nem, akkor ki tudja mikor legközelebb?! Túl szép lett volna...
Azért, ha valaki elmenne a koncertre, annak jó mulatást és keresse meg Yngát a tömegben, nem nehéz, kicsi és nagyon hosszú, szőke haja van, és nagy valószínűséggel még csapkodni is fogja (mármint dobálja majd úgy, ahogy metálkoncerteken szokás). Utólagos megjegyzés: tényleg ezt csinálta, láttam képeken. :)
A ma reggel folyamán sajnálatos módon a tegnap esti bejegyzésemet (azaz ezt a fentit) szükséges volt kitörölnöm (legalábbis egy időre), ugyanis az én világomban a férfiak azt hiszik, hogy minden róluk szól. Ami nem, az is. Ennek következtében elvesztek a kommentek is, de hálistennek még volt alkalmam olvasni őket, szóval én mindenre emlékszem. :) Utólag is bocs az érintettektől!
