christaylor

Elmarad a Dakar-rali, mert:

"A mauritániai bizonytalan helyzet miatt elmarad a 30. Dakar-rali - jelentették be a francia szervezők. A nyugat-afrikai ország kormányának biztosítékait a francia kabinet nem fogadta el, így a szervezők péntek reggelre válságértekezletet hívtak össze. Szalay Balázs nem sokkal fél egy után az InfoRádiónak megerősítette a nemzetközi hírügynökségek és lapok információját, amely szerint törölték az idei versenyt.

A lebonyolítás azután került veszélybe, hogy december 27-én terroristák három katonát megöltek a nyugat-afrikai országban, három nappal korábban pedig fegyveresek négy francia turistát lőttek agyon, egyet pedig súlyosan megsebesítettek."

Elmarad a Golden Globe-díjátadó, mert:

"A hollywoodi írók internetes eladásokból származó bevételekért folytatott sztrájkja veszélybe sodorhatja a Golden Globe, illetve az Oscar-gálát. Pár napja már megerősített hír volt, hogy a Golden Globe-jelölt színészek - akik az írókat támogatják - nem jelennek majd meg a díjkiosztón. Az írók és a hollywoodi stúdiók tegnapi tárgyalása nem vezetett eredményre, így eldőlt, hogy elmarad a Los Angeles-i idő szerint vasárnap este 6-kor kezdődő gála. Mivel a Golden Globe-díjakat odaítélő Hollywood Foreign Press Association ragaszkodott a vasárnapi időpont megtartásához (ha elhalasztanák a díjátadót, a Golden Globe megszűnne az "Oscar előszobája lenni" - bár sokan már így is vitatják ezt a szerepét), végül díszvacsora és sztárparádé helyett csupán egy sajtótájékoztatóra lehet számítani, amelyen felolvassák a nyertesek neveit - azok jelenléte nélkül."

Kovács Ági nem indul a következő olimpián, mert:

"Bár a hazai és a nemzetközi szövetség egyaránt felmentette a vádak alól, úgy érzi, a neve mellett most már mindig ott lesz dopping szó, amit nem tud feldolgozni.

Mint elmondta, szeptemberben kezdett komolyan készülni a pekingi olimpiára, a történtek azonban annyira megviselték, hogy még a debreceni rövid pályás Európa-bajnokság előtt meglévő éremesélyeit sem tudta valóra váltani.

Már ezektől a hírektől is készen voltam, bár ez így együtt majd egy hét sajtótermése, de ezek után mit hallok az előbb a rádióban:

"Életének 81. esztendejében elhunyt Körmendi János színművész, író - tudatta a család közlése alapján az Oktatási és Kulturális Minisztérium szerdán az MTI-vel. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt türelemmel viselt hosszú betegség után január 6-án, vasárnap szeretettei körében érte a halál."

Szerettem őt nagyon. :(

Ez  a Fokkon volt, de kölcsönvettem, mert aranyos és tetszik.

Egy tudományos felmérés részeként kutatók megkérdeztek néhány 4 és 8 év közti gyermeket arról, hogy szerintük mi a szeretet. A kérdésekre adott válaszok mélysége és komolysága sok esetben a kérdezőket is meglepte. Talán téged is megérintenek majd.

"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved."
Zsolti - 4 éves

"A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást."
Karesz - 5 éves

"A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül, hogy te kérnél az övéből."
Kriszti - 6 éves

"Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy."
Teri - 4 éves

"A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol mielőtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenőrizze, hogy biztosan finom-e."
Dani - 7 éves

"A szeretet az, amikor két ember állandóan csókolózik. Amikor pedig már belefáradtak a csókolózásba, még akkor is együtt akartnak maradni és beszélgetnek. Apa és anya ilyenek. Szerintem gusztustalan, amikor csókolóznak."
Emília - 8 éves

"Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezd, akit utálsz."
Nikolett - 6 éves

"A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd."
Nóri - 7 éves

"A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást."
Tomi - 6 éves

"A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem. Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő mosolygott. Ezután már nem féltem."
Csilla - 8 éves

"A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti puszit mielőtt elalszom."
Klári - 6 éves

"A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak."
Eszter - 5 éves

"A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford."
Krisztián - 7 éves

"A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele."
Marika- 4 éves

"Tudom, hogy a nővérem szeret engem. Onnan tudom, mert nekem adja az összes régi ruháját, és emiatt neki el kell mennie, majd újakat venni.
Laura - 4 éves

"Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled."
Judit - 7 éves

"A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is gusztustalan."
Márk - 6 éves

"Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik."
Júlia - 8 éves

Ezek olyan kérdések, amikre már igen régóta szeretnék választ kapni. Azért írom most le őket, hátha akad valaki, aki megtudja ezeket válaszolni. Tényleg nagyon érdekelnek a miértek.

Igazából mindegyik kérdésem az amerikai filmekkel kapcsolatos. Vagy csak úgy általában a filmekkel, de feltűnő gyakorisággal ezek a dolgok főként az amerikai gyártású filmekhez kapcsolhatóak.

Kezdem:

- miért nem kapcsolják le az emberek a lakásban a villanyt. Legalább egy lámpa mindig ég, mikor hazaérnek. Kivéve akkor, ha horrorról vagy hasonló ijesztős műfajról van szó, mert akkor majdnem kötelező a sötétség. Egyébként pedig fényárban úszik a lakás órákon keresztül, míg az ember vásárol/dolgozik/sétál.

- miért fekszenek le a nők sminkben? Néha látok olyan jelenetet, amikor lemossa a cuccot az arcáról valaki éjszakára, de ezen jeleneteknek a száma elenyésző. Hogy lehet egyáltalán öt kiló vakolattal az arcodon lefeküdni? Ezt sosem értettem.

- ha más festetten alszanak, akkor reggelre hogyhogy nem kenődik, mázolódik el minden az arcukon? Ugyanolyan tökéletes a festék rajtuk, mint lefekvéskor.

- nagyon sok filmben látni (rengetegben), hogy mennyi zöldséget esznek (na, itt tényleg az amcsikra gondolok). Főként a vacsorához van mindig valamiféle zöldségköret. Akkor mi a f....tól mégis a legelhízottabb és legegészségtelenebbül táplálkozó nemzet (jó-jó, tudom a gyorskajáktól, de érted......)

- miért szól a csókos jelenetek alatt mindig valamiféle romantikus muzsika? Az szükséges velejárója egy ilyen gyengéd jelenetnek? Mert? Elsősorban az első csókos alkalmaknál hallható állandó jelleggel.

- minek kell egy 16-17 éves lánynak 25-nek kinéznie? Annak van valamiféle jelentősége vagy mondanivalója számunkra, ha X. bár a filmben 16 éves csitrit játszik, de legalább húsznak saccolnám?! Célzok itt elsősorban a tinisorozatokra ugye.

- és az minek köszönhető, hogy szintén az ilyen filmekben, az összes kis picsa mesteri szinten űzi a sminkelést meg a fodrászkodást? Mert életemben nem láttam még ilyen szépen festett iskoláslányokat az utcán.

- és az amerikai vagy teljesen mindegy milyen tengerpartokon miért vannak többnyire csak nagycsöcsü, lobogó hajú nőcik? Vagy lehet, hogy strandolnak ott mások is, de a kamera elé véletlenül mindig ilyen nők tévednek.

- amire pedig a Dawson és a haverok óta keresem a választ, az az, hogy az igen fiatalok, ismét a 16-17 éves korosztály, hogy a fenébe gondolkodik annyira nagyon éretten? De mindenki, kivétel nélkül. És olyan megfogalmazásban nyilatkoznak az érzéseikről és egyebekről, hogy rettentő olvasott és nagyon okos emberektől nem hallok ilyen gondolatokat. Ugyanez az észrevétel alkalmazható még a Tuti gimire és a Veronica Marsra is például (és most lebuktam, hogy miket nézek hétvégente).

Egyenlőre ennyi jutott épp eszembe, majd gyűjtök még, de most igyekszem haza, mert Ynga jön hozzánk és valami finomságot is ígért, hogy lesz, de mikor rákérdeztem, hogy álompite jégkrémmel, azt mondta, hogy nem. Márpedig nagyon kíváncsi vagyok. :)

Hopp, még egy! Ugye, nem fájt a tevének, amikor Conan, a Conan, a pusztítóban egyetlen ökölcsapással leterítette? Ugye, nem? :)

Miután ma fizetésnap volt és bár elvileg háromig dolgoztam, a fizetésosztás végett mégis fél négyig kellett az irodában ülnöm, mig végre megkaptam, ami járt. Illetve nem, mert bármiféle indoklás nélkül visszatartották igen nagyösszegű hétvégi melózásért járó pénzemet. Hogy miért, azt nem tudom. Csak. Én meg legyek olyan hülye, hogy elégedjek meg ennyivel, mert, ha nem tetszik amennyit kapok, akkor mehetek máshová dolgozni. De nem. Mert úgy döntöttem, hogy holnap valóban agressziv leszek és rákérdezek, hogy hát mégis?! Merthogy számoltam azzal az összeggel és a kiadásaimat is aszerint alakitottam.

Annak tudatában, hogy jóval kevesebb pénzt kaptam, mint kellett volna, rögtön megajándékoztam magam egy fekete combfixszel, mert olyanom még nincs és mert tökéletesen illik a karácsonyra kapott szintén fekete harisnyatartómhoz. Amúgy ilyen perverz lennék, nemcsak most, úgy egyébként is, az egy dolog, hogy nincs miből költekeznem, de ha valamit nagyon szeretnék, azt akkor is megveszem, majd máson megspórolom az árát. Nem is kell sajnálni, éppen emiatt nem érdemlem meg, isten őrizz, hogy ezt tegye bárki is! :)

Hihetetlen, hogy Nefire mindenhol ráakadok, igazából bármiféle kisebb erőfeszités nélkül. :) Lassan már havonta változtatja a szolgáltatóit, a nevét, a mindenét, de mindig megtalálom. Ami jó, kicsit olyan, mint egy biztos pont az ember életében. Ez elég hülyén hangozhat, mivel egy blogról van szó csupán, de ennek is tudok most örülni, hogy bár mindig más helyről, de jelentkezik. Örülök, hogy ir. Ennyi.

A nap izgalma: megvettem az idei fogkefémet. Hivatalosan félévente kellene cserélni, én kiegyezem az évenkénti cserével. Szép kék, tetszik. Azt viszont nem értem, hogy egy viszonylag átlagosnak tünő fogkefe (értsd: nem képes gyorsirni és nem takargat be este az ágyban) mitől kerül pár forint hijján majd egy ezresbe? Mitől?!

Hűűű, most elszaladtam egy pillanatra és összepróbáltam a fekete, szexis fehérneműimet. Na, ez is mekkora ambivalencia már! "Fekete fehérnemű". Ööö, hát igen, azért erre én is gerjednék, ha pasi lennék. Szép nagyon a combfixem meg a harisnyatartóm is.  :)

Ja, és mivel még nem volt ilyen minőségi darabom az előbbiből, ezért most nekem újdonság, hogy a felső részébe, amolyan ragasztócsikszerűt épitenek bele, a  jobb combratapadást elősegitendő.

Krlány meg nemrég, mielőtt elrohant volna itthonról, a kezembe nyomott egy könyvet, hogy olvassam. Mielőtt megnézhettem volna, hogy mi az, már mondta is, hogy idézni belőle az az ő privilégiuma. Jó, legyen.......  Nekem elég, ha jó lesz az olvasmány.  :)

Mondom a cimét is: Férfi és nő - Az ellentétek harmóniája

A ma estét és éjszakát is egyedül töltöm, mert a  többiek szétszéledtek a szélrózsa minden irányába. Most nem is bánom. Néha jó egyedül. Ismétlem, néha. :)

Ati lakótársnak meg itt is boldogat, sokat. Mert névnapja van ma.

A végére pedig zene. Jókedvcsinálós számok. A két bejegyzéssel ezelőtti LeAnn Rimes-t már huszadjára hallgatom, itt bulizgatok rá magamban. Ezért még két szám, amitől általában jókedvem lesz, ha meghallom őket.

Simply Red: Stars

és

Jewel: Sweet home Alabama (határozottan az ő előadásában)

És még mindig képtelen vagyok megjegyezni, hogy ezen a billentyűzeten hol is van a hosszú i. Bocs. :)

Kezdve az újévet, mingyá' csináltam egy frankó kis tesztet, ami az értékelés után kiderült, hogy egy nagy rakás kaki. De inkább nem is szólom le, mert hátha más is kipróbálná és neki meg sok okosságot mond majd. Avie-nál találtam és mivel rajzolgatós meg fantáziálós és ezek alapján elemzős teszt, gondoltam próbáljuk ki. Így tehát megalkottam a háromcsillagú tündérkét, akit/amit sajnos most nem tudok prezentálni, de higgyétek el, elbűvölő jószág. A magas fákon él, a lombkoronában, nagyon ritka az előfordulása, mézzel és harmattal táplálkozik. Ezután következett a kiértékelés. Inkább le sem írom mik a jellemzőek rám, mert ennyi baromságot egy rakáson rég olvastam. Csak egy példa: a rajzom papíron való elhelyezkedése alapján én túlértékelem magam és korántsem tudok annyi mindent, ahogy én azt gondolom. ÉN! Ez csak egy a sok hülyeség közül, amiket megállapítottam a rajzom és a mellékelt használati utasítás alapján. Ezek szerint én agresszív, egoista és beképzelt vagyok. Ehe. Na, csak elmondtam. Azért, ha gondoljátok, próbáljátok ki itt! Hátha.....

És a kommenteket olvasva Avie-nál, rájöttem, hogy tényleg, miért is kellett kitalálni az élőhelyét és azt, hogy mit eszik, ha a későbbiekben semmi hasznát nem veszik a tisztelt pszichológusok a jellemed kielemzésekor?! 

Egyébként pedig juhéééé! Május 22-én jön a negyedik Indiana Jones. Iiiiimádom! Azt még nem lehet tudni, hogy ez az amerikai bemutató időpontja lesz-e avagy világszerte ugyanaznap mutatják be a mozikban. Végülis mindegy, csak jöjjön már!

Az meg nonszensz, hogy annak a cégnek, amelyik se Mikulásra, se karácsonyra, de még újév alkalmából se, még egy picurka csokit se jut eszébe adni a dolgozóinak, de ami a szégyellnivalóbb, még annyit se mond nekünk, hogy "bújjék nektek!", hát szóval, hogy ennek a cégnek még nekem kell könyörögnöm a fizetésemért. Hogy szükséges megemlítenem háromszor, hogy "háromig dolgozom, addig szükségem lenne rá!", mert maguktól ezt sem adják ide, csak ha felemlegetjük.

Az, hogy egyeseknek elkezdődött a felkészülési szezon a tavasszal kezdődő biciklis maratonsorozatra, az akkor vált számomra is nyilvánvalóvá, mikor a tegnapi spinningünkön, az edzőnéni "akkor most hegymenetben jump! leülsz, kezed második kéztartásban, kettő-három-négy, felállsz, kezed hármasban, kettő-három-négy! le, kettes, fel, hármas!" vezényszavaira, a mellettem tekerő kisasszony nem követte az utasításokat,hanem csak nyomta, nyomta a pedált, végig állva. Ez már gyanús lett, gondoltam meg is kérdezem az óra végeztével, hogy mikor kezdi el az intenzívebb edzést. Ki is derült, hogy az az alkalom most jött el, tehát jól sejtettem! :)

Tettem amúgy újévi fogadalmakat, de szerintem simán betartható mindegyik. Kevesebb káromkodás, sokkal-sokkal kevesebb...

Meg rendezni X. Y.-nal való kapcsolatomat, eldönteni végre, hogy vele vagy nélküle képzelem el a jövőmet. Áááá, nem kell semmi olyanra gondolni, ez nem szerelmi dolog, de legalább olyan bonyolult!

Meg az volt még, hogy ismét adok a bejegyzéseknek címet. Mert csak. Nekem sem tetszett a számozás.

Az agyam folyamatosan kihagy, amit félórával ezelőtt akartam, azt mostanra már bizonyosan elfeledtem. Így volt ez a délutáni bejegyzésemmel is, rögtön két dalt is kifelejtettem abból az írásból, most azzal kezdek, hogy pótolom a mulasztást. Két filmhez kapcsolható számról van szó, nagyon szeretem mindkettőt. Lássuk akkor:

LeAnn Rimes: We can (nem tudom ciki-e, de én a Doktor Szöszi mindkét részét kedvelem, a másodikban hangzik ez el),

és

Eric Serra: A little light of love  (nem nehéz kitalálni a klipben található jelenetekből, igen, ez pedig Az ötödik elemből való)

Na, a Macskafogó második részéről akartam írni. Néhány kritikát olvashattok még például Bettinél, Yngánál és Myreille-nél is például.

Ajándékba kaptam a mozijegyet és bár ajándék volt, a filmet, jelen esetben ezt, én választottam ki.A magam részéről úgy vagyok vele, hogy azt a párszáz forintot simán megérte (főleg, hogy nem is „plázamoziban” néztük, hanem csak az Apollóban, így a jegy feleannyiba került, az meg tényleg nem volt sok).

Van, aki eltud vonatkoztatni az első résztől és így nézni ezt a mesét, van, aki már nem képes erre és úgy ül be a moziba,hogy vannak bizonyos elvárásai. Szerintem annál jobban sikerült a film, mint amire a nagy többség számított, de azért az első rész, mégiscsak az az etalon...Ettől függetlenül nekem összességében tetszett, bár kétségtelenül voltak hiányosságai. Például nem volt annyira jó, hogy maga a bevezetés, míg a  dzsungelből eljutottak a városba és lerombolták az egérbirodalmat, elég hosszúra nyúlt. Ezért aztán a befejezésre és egyben megoldásra elég kevés idő maradt. És valahogy ennél sokkal kirobbanóbb, egyedi véget vártam. Mert az milyen már, hogy a macskafogó bádogkutya és a sátán macskája pókerezik és ez dönt az egértársadalom jövőjéről?! Sajnos, egyes karakterek is elég rövid ideig szerepeltek, annak ellenére, hogy az első részben kulcsfigurák voltak. A patkányok ugyan feltűntek, de méltatlanul kis időre csupán, illetve Lusta Dick és famíliája is csak épp megmutatta magát.

Ugyanakkor értékeltem viszont, hogy nem digitalizálták túl, bár volt egy-két számítógépes megoldás a filmben, de csak éppen annyi, amennyi kellett bele. Ugyan nem volt szükséges, de nem is rontott rajta. Tetszett, hogy igyekeztek szinte mindenkinek megtartani  az egykori magyar hangját. Jók voltak a szóviccek is, kellően mulatságosak, bár, az is igaz, amit az egyik filmnézős partnerem megjegyzett később, hogy ezeken a második megnézéskor már nem fogunk ennyire röhögni. Ez így van, egyszer valóban jók, de a sokadik alkalommal, már legfeljebb csak megmosolyogjuk őket. A belecsempészett, más filmekre való utalások is elnyerték a  tetszésemet, mindet felismertem.

De azért egy jó kis ütős számot hiányoltam belőle. Nem kétlem, hogy Malek Miklós nagyon jó zeneszerző, de egy olyat überelni, mint  a: "miú, mi újság, hív a cicuskád" elég nehéz. Nem is sikerült. :(

Egyszeri megnézésre, legalább összehasonlításképp, azért ajánlom.

Az elmúlt hét két nagy bánata számomra a kövtkező: elsőként az, hogy véget ért  a Viasat3-on a Star Trek, így már nincs mit néznem vasárnap délelőttönként, két órában. Babylon 5 továbbra is van, de az meg világéletemben hidegen hagyott.

A másik tragédia pedig az, hogy a szőkévé válásra való törekvéseim ismét kudarcba fulladtak, igaz, ezúttal én is tehetek erről. A szőke hajfesték mellett valami mást is alkalmaztam, a kencébe keverve. Ezt most inkább nem árulnám el, hogy mi volt, mert a hajfestésben kissé járandósabb egyének elszörnyednének, hogy hogyan követhettem el ilyen felelőtlenséget. Mostanra már én is tudom, hogy butaságot csináltam, az ami számomra is nyilvánvaló egyébként, csak jóval a festés után jutott eszembe. :(

Ezért most jelenleg úgy nézek ki, mint Cindy Lauper fénykorában. Olyan, mintha direkt műveltem volna ezt a fejemmel. Mindenki a tudatosságot sejti benne, pedig szó sincs erről, egyszerűen fodrászra kellene már bíznom a szőkítést. Jelenleg öt különböző színű a hajam, megszámoltam. Aranyszőke, enyhén sárga, narancsos, közép és - világosvörös.

Szipi görény meg magára öltötte a téli kollekcióját, fehérbe öltözött. Az ünnepek miatt nem láttam vagy öt napig, aztán mikor bementem csütörtökön dolgozni,  Adrienn azzal kezdte, hogy Szipi megőszült. Mentem a kis cukorfalathoz, hogy üdvözölhessem, közben azt hittem, hogy pár szőrszála kivilágosodott, erről van szó. Benyitok hozzá a mosdóba és majdnem kiszaladtam. Meghallotta, hogy valaki jön és már az ajtóban várt.. Kifehéredett. Nem egy pár szál a bundájából, hanem a fél teste. Az eleje, egészen pontosan. A szép tejeskávé-rozsdabarna kombinációból mostanra eltűnt  a tejeskávé és fehérré lett. Ijesztő volt, mert azt hittem, hogy valami olyan dolog érte, amitől sokkot kapott és ez történt vele. Embereknél is előfordul, hogy egyetlen éjszaka alatt megőszülnek.

Aztán másnap kiderült, hogy valójában mi történt. Roppant egyszerű a megoldás: megfürdött. Azóta ezen töröm a fejemet, hogy ennyire piszkos lett volna, hogy mosdatás után így kivilágosodott a bundája?? Tényleg ennyire fehér lenne eredetileg?

Húúú, Aenima kedves, neked meg találtam valamit. Ezt nézd meg! Megtalálhatod itt a 2007-es év legjobb könyveit, legalábbis a külföldieket. Persze, bárki más is megnézheti ezt a listát, csak ő jutott elsőként eszembe róla! :)

A nap kérése: kaphatnék olyan anyukát, mint az egyik ismerősömé, aki a munkából hazaérve, mikor meglátja, hogy fia a Jurassic Parkot nézi, leül mellé filmezni és még a szövegét is tudja?!

Az enyém reakciója mindössze ennyi volt, mikor meglátta, hogy mit nézek (egyrészt azt sem tudja milyen film ez, másrészt épp a T-Rex vérengzett abban a jelenetben): "Kriszti, már megint milyen baromságot nézel?"

Majd három hónapja tévedésben élek, Teó fajtáját illetően. A hibát még True vétette, akitől Teót szereztem. Ő hitette el velem, hogy a patkányom Dumbó-fajtájú ("mert nézd meg mekkora fülei vannak, amiatt"). Én meg, lévén,hogy nem vagyok patkányszakértő, örültem nagyon, hogy ilyen mókás fajtájú meg különleges patkányom van. Erre úgy két hete mutogatom az irodában Teó képeit,  Zolikának, akinek szintén van patkánya. Azt mondja, hogy "jééé! ez is csuklyás, mint az enyém." Mire én: "dehogy az. láttam a tiedről is képeket, az nem így nézett ki. Ez dumbó!". Zolika közölte finoman, hoyg ne tudjam már jobban, évek óta vannak patkányai (tökjó nevük van amúgy: Jáva meg Mocorgó. Jáva a programról lett elnevezve, talán senki sem csodálkozik ezen, ha elárulom, hogy a gazdája programozó nálunk). De én csak ragaszkodtam ahhoz, hogy az én kis bogaram az, aminek True is mondta. Aztán most pénteken megkaptam az előző nap, róla készült videót is. Ezt is megmutattam bent. Zolit most már egyáltalán nem tudtam meggyőzni Teót illetően. Javasolta, hogy keressek rá a neten (igaza van, ennyi eszem magamtól is lehetett volna, ha már napi nyolc órában a Internettel dolgozom). Rengeteg patkányos oldal van, és most csak magyar viszonylatban mondom. Iszonyat sok. Ezért most megnézhetitek Teó fajtáját, akiről kiderült, hogy  tényleg csuklyás patkány, majd pedig megtekinthettek egy igazi Dumbót, amelyik még véletlenül sem hasonlít az enyémre. Baromi nagy fülei vannak, valóban hatalmasak (ráadásul a képen még egy albínó is szerepel, úgyhogy a nagy fülek mellett még piros szemei is vannak, vááá, elég félelmetes). Ide kattints! Ahogy így nézegettem ezt a képes patkányhatározót, hááát, vannak köztük nagyon szépek is, például egy olyan kéket elfogadnék még. :)

Viszont az a  szőrtelen, naaa, az rémisztő. Nem bírom az ilyen pucér állatokat, sem macskában, sem tengerimalacban, de akkor ezek szerint patkányban sem. :(

Az öcsémnek meg akadt egy rosszakarója (ezen azért csodálkozom, hogy a suttyó viselkedése ellenére csak egy van neki). Karácsony első és másodnapján öt olyan telefonhívást is kapott, melyben a szexhirdetése felől érdeklődtek. Mindezt férfiaktól. Mint kiderült, a piroslámpa.net-re valaki feltett egy hirdetést,  "új hús Debrecenben" jeligével, csak éppen tesóm telefonszámával. Nőként volt hirdetve, aktfotót is mellékeltek a szöveghez. De azért szerintem, egész sokan keresték meg, két nap alatt öt jelentkező, az jó arány, nem? Mondjuk, akármennyire is utálom az öcsémet, ez akkor is elég durva és ízléstelen "tréfa" volt. A történet vége az lett, hogy apám felhívta a hirdetésekhez megadott számot (mert a testvérem erre is képtelen 25 évesen) és előadta, hogy az ő! számát jelentették meg az egyik hirdetésnél és azonnal intézkedjenek és vegyék le. Rendesek voltak és tényleg eltüntették egy órán belül. :)

Kiegészítés: mint kiderült, Zolika patkánya azért nem hasonlít az enyémre, bár hivatalosan fajtársak, mert az övének az egyik szülője házipatkány volt.

Kaptam ma egy szövetkabátot, béleltet, sötétkéket, fekete-ezüst gombokkal. Szép nagyon. Sosem volt még szövetkabátom. Ez meg ráadásul még jól is áll rajtam.

Meg kaptam egy kék-fehér, pörgös-forgós aljú nyári ruhát is.

Akiéi voltak ezen ruhadarabok, lemondott róluk a javamra, mert én mellesebb meg farosabb vagyok, és jobban kitöltöm a ruhákat, mint ő, aki viszont kicsi és nagyon vékony. Most örülök a szép, új kabátomnak és ruhámnak. :)

Ma majdnem mentem dumaszínházba. Gerit már megfűztem, hogy senkinek ne adja oda az ajánlgatott diákjegyeket, rá is bólintott, hogy jó, az enyémek lesznek (ráadásul jutányos áron lettek volna). Hét, azaz hét embert próbáltam meg beszervezni estére, senki sem ért rá. Vagyis ez túlzás, mert azt elfogadom, hogy valaki vizsgázik holnap és tanulna meg másvalaki beteg és ezért nem, az is oké, hogy egyeseknek ma karácsonyi céges parti lesz, de olyat, hogy azért nem, mert túl kényelmes kimozdulni az illető otthonról, holott egyébként egész héten semmi más dolga sincs. Pedig nagyon szépen kértem. Unokatesóm kifogását meg inkább el sem mondom, mert csak még jobban felidegesítem magam.

Megvolt mára a témám, hogy miről kellene írni, de azt most inkább halasztom máskorra.

Teó-jelentés: az utóbbi négy éjszakát kisangyal módjára végigaludta, köszönhetően annak, hogy éjszakára minden mozdítható tárgytól megszabadítottam. Így már nem tud mivel törni-zúzni. Először csak az alagútját vettem ki az akváriumból, ekkor kezdte el órákon keresztül rágni a dióját, igen hangosan. Kénytelen voltam ezt is eltüntetni. Utolsóként megfosztottam az itatóedénykéjétől is, mert azt is felhasználta zajongásra. Így most, számomra is meglepő, de nyugodtan pihen a sötétben is. Reggel aztán visszakap mindent.

Egyáltalán nem várom a karácsonyt. Ezt most csak azért mondom, mert az utóbbi napokban feltették már nekem vagy hárman a nagy kérdést, hogy várom-e már. Hát nem. Sőt, igazából az elmúlt évek tapasztalataiból építkezve, inkább azt mondanám, hogy egyenesen rettegek attól, hogy néhány nap múlva itt van szenteste meg a többi.

Nem szeretem a karácsonyt. Illetve szeretném, ha nem olyan ünnepeim lettek volna eddig, amilyenek.. Azt a karácsonyt szeretném, amelyiknek a gondolata itt van a fejemben. Amelyik tényleg a békéről meg szeretetről szól a családban. Csak pont ezt a részét nem ismerem, sajnos.

Azt hiszem, hétvégén csak megnézem a Cinema Paradisót meg A holtsávot. Még egyiket sem láttam, de ideje lenne már mindkettőnek, azt hiszem.

Vessetek meg érte, de nekem tényleg tetszik ez a szám. Ezt ( de mondjuk őket mindig is szerettem) meg már linkelni akartam hetekkel ezelőtt is, csak elfelejtettem. Mert öregszem, azért. Nem azért tetszenek, hanem azért felejtettem el. :)

Valamiről írni kellene, csak nem nagyon tudok miről. Bezzeg rengeteg dalt tudnék ajánlani, de úgysem hallgatja senki sem. :(

Tegnap kaptam egy fél karácsonyi ajándékot. Persze, azt a felét, amiből még véletlenül sem fogok rájönni, hogy valójában mi is az egész ajándékom. Várnom kell rá péntekig, akkor derül majd ki minden.

Rövid idő lefolyása alatt ittam lime-os üdítőt, forró csokit, mangós teát és igazi kapucsínót. Ti ne tegyétek, mert lehet, hogy ugyanolyan szörnyen fogjátok érezni magatokat, mint én. Nem kellett volna ennyi mindent összekutyulni a hasamban, azt hiszem.

Viszont mindenképp nézzetek "bádszpenszeres és terenszhiles" filmeket karácsonykor. A  hétvégén volt a Kincs, ami nincs, azt megnézte sokadjára és annyira jó volt, hogy azt kívántam, hogy bár adnának karácsonykor még néhány ilyet. Mert ugyanis, az ünnepekkor mindig van pár ilyen a tévé műsorán. Azt nem tudom, hogy miként fér össze a szeretet ünnepével a pofozkodás, de jelen esetben nem is nagyon érdekel. Bud Spencerrel és Terence Hillel kivételt teszek. Ezért nézzél 24-én este Nincs kettő négy nélkült, 25-én Bűnvadászokat és 26-án Nyomás utánát. Mindet a Film+-on.

Meg most hallgass Szinetár Dórit. Akartam nosztalgiázós zeneblokkot csinálni, de sajnálotomra se egy Sugár Berci,  se egy Momo számot nem találtam sehol. Így csak Dóri maradt nekünk. 

Ma reggel Szipi visszaérkezett közzénk száműzetéséből. Valakinek haza kellett vinnie, pénteken, mivel aznap este céges karácsonyi partink volt és a cégvezető nem szerette volna, ha Szipi itt lábatlankodik. Vagy mondjuk bemegy valaki az irodai fürdőszobába és megpillantja őt, amint épp vandálkodik (mert amúgy ott lakik). Tehát Adrienn, a  marketinges hazavitte és ma reggel szállították vissza. Nagyon megörültem neki, mert hiányzott már.  Először azt hittem én is neki, mert felmászott a vállamra és nyalogatta  az arcomat. A harmadik arconnyalás viszont harapássá fajult részéről. Nem tudom, hogy kedveskedésnek szánta-e vagy játszani akart, de az biztos, hogy nekem meglehetősen fájt.

Kiegészítés: na, majd talán holnapra megszáll az ihlet és többet tudok írni. Szorítsatok!

A tegnapi délutánra elterveztem egy oroszlános-gazellás természetfilm megtekintését a National Geographicon. Ebből csupán azért nem lett semmi, mert a film elején, három percen belül három különböző állatfajta (antilop, bivaly és zebra) elfogását és megevését is mutatták, megsajnáltam szegényeket (de főként magamat) és elkapcsoltam. Miközben néztem az állatkák lemészárlását az oroszlánfalka által, azon gondolkodtam, hogy nem szeretnék majd következő életemben szavannai állatként újjászületni, mert cseppet sincs kedvem, mondjuk az egyik pillanatban még szökellni a magas fűben, a következő pillananatban meg három nőstényoroszlán szorításában vergődni. Még csak felkészülni sem lehet a halálra, arra sem lenne időm, hogy átfusson parányi agyamon, hogy milyen édes is volt tegnap az a füvecske, amit legeltem, vagy hogy milyen jólesett, mikor az a szemrevaló gazellafiú meregette rám a szemeit. Nem tehetnék semmit, mert egy baromi nagy tépőfogakkal teli száj máris átharapná a torkomat. Szóval, nem szeretnék a szavannákon újjászületni potenciális áldozatként (hacsak, én magam nem lennék az a ragadozó, aki vadászgat, úgy már más a helyzet).

Tehát lemondtam arról, hogy ragadozós-zsákmányos filmet nézzek, keresgéltem hát mást. Sokat nem kellett váltogatnom a csatornákat, mert a szomszéd adón máris találtam valami érdekeset.

Nagy-Britannia legfiatalabb testépító nője, Joanna, Los Angelesbe ment, hogy megméretesse magát. Először csak egy selejtezőn kellett jól szerepelnie, innen kerülhetett be a testépítő olimpiára. Már itt elkezdtem a szörnyülködést, mert azt mondták,hogy a legfiatalabb. Hát én nem tudom, hány éves lehetett, de legalább negyvennek nézett ki. Ráadásul annyira hihetetlenül túltengtek benne a férfihormonok, hogy amikor például hajat mosott és törülközőturbánt tett a fejére, pont úgy nézett ki, mint egy lóarcú pasi. Nem volt szép látvány. Na mindegy. A dokumentumfilm végigkövette a felkészülését meg a selejtezőt, egészen a versenyig. Mutatták pucéran is, ezt a részt szívesen kihagytam volna, mert iszonyatos látvány volt. Egyrészt azért, mert hátul a farkcsontja (így hívják egyáltalán?) teljesen kidudorodott a két fél feneke közül, másrész viszont a mellei is valami borzalmasak voltak. Mondták, hogy Joanna kénytelen (már miért lett volna az? senki nem kötelezte erre.) volt megcsináltatni azokat, hogy ne veszítse el nőiességét (na hiszen! azt már régesrég elveszítette). Ha láttatok valaha gusztustalant! Mint amikor két bőrzacskóba beleraknak két labdát, de hónaljnál még így is rettenetesen megvolt ereszkedve a bőr. És amikor a bikinifelsőjét igazgatta, akkor meg a mellén tiszta ráncos is volt. Tartott saját egészségtanácsadót (akinek viszont nem hallgatott a tanácsaira), a filmben épp a zsírszöveteit ment hozzá ellenőriztetni. Ugyanis a hátán ilyen kis bizgerével összecsippentették a bőrt és azt megmérték, hogy hány centi. Neki 2 és fél volt. Mondta neki a tanácsadója, hogy 11 a normális, aki már ez alá megy, annak kimaradhat a menstruációja és felborulhat a hormonháztartása és ez nagyon veszélyes. Joannát ez nem érdekelte, az volt a lényeg, hogy jól??? nézzen ki.

A selejtezőn, közvetlenül a színpadra lépés előtt mindenki csokival meg egyéb édességekkel tömte magát, mert a sok cukor bevitele előidézi, hogy az erek minél jobban dudorodjanak. Ekkor már rosszul voltam. De Joanna bejutott a testépítő olimpia résztevői közé. Itt viszont már nem szerepelt jól, ugyanis nem találták kellően arányosnak a testét. Azt mondták neki, hogy a felsőteste nagyobb, mint az alsó. Ezért bár korábban kijelentette, hogy az, aki megnyerte a versenyt, az a csaj neki nem tetszik és soha nem nézne ki úgy, de miután a bírák közölték, hogy hát márpedig nem ártana, úgy döntött, hogy olyanra fogja edzeni magát.

A műsorról itt lehet bővebben olvasni. A következő oldalon meg Joannát lehet megnézni, de ne kattintgassatok ezen kívül semerre se, mert ez pornóoldal. :)

Egyébként találtam róla meztelen képeket is, azok jobban szemléltetnék, ami miatt ennyire megriadtam tőle, de már nem akartam belinkelni azt az oldalt, nehogy más is sokkot kapjon.

Mostanra bebizonyosodott, hogy Teó ízig-vérig nő. Leszarja magasról, hogy én mit kívánok tőle, hogy sajtot és füstölt párizsit kapott ma is reggelire, hogy állandóan beszélek hozzá, ez mind nem számít neki. Bezzeg, ha egy férfi a közelébe kerül, azt sem tudja, hogyan produkálja magát neki.Tegnap például megérezvén a férfi jelenlétét a szobámban, mindjárt ötször is átbújt az alagútján. Csak úgy, mintha mást sem csinálna naphosszat, olyan természetes volt neki. A keresztapja megint hozott egy hatalmas sajtdarabot neki, ez most kitart számára egy pár hétig. Nem szabad neki sok sajtot adni, mivel zsíros, így könnyen elhízhat tőle. Épp ott térdeltünk az akváriuma felett és biztatgattuk, hogy csillogtassa már meg tudását, amikor a lehető legtermészetesebb módon, egyszerűen csak bebújt a csőbe. Hihetetlenül aranyos volt, ahogy a feje kibukkant az egyik oldalon, a kis feneke meg még a másik végén volt. Esküszöm megkönnyeztem a mutatványát. Hogy képes rá. Az este folyamán többször is megmutatta, hogyan tud ki és bebújni. Minden alkalommal lélegzetvisszafojtva figyeltük, megszólalni sem mert egyikünk sem, nehogy félúton meggondolja magát és visszatolasson. Amint a keresztapja hazament, Teó megvacsorázott és befeküdt a sarokba, a friss forgácsot is a fejére kotorta (most rendeset kapott, nem granulátumot), ezzel is érzékeltetve azt, hogy nem kíváncsi rám. Azóta sem tudom meggyőzni arról, hogy mutasson már valamit a tehetségéből. :(

Itt látható a kisasszony maga, Teodóra, vagyis Teó. Itt is megnézhetitek, majdnem ugyanaz, csak itt kicsit szégyenlősen elfordul. Vagy épp készül belenézni a gépbe? Szép fényes amúgy a szőre, csak ezeken a képeken ez nem nagyon látszik.

Az utóbbi napokban kifogyhatatlan vagyok zenékből. :) 

Bush: The chemicals between us

12 Stones: The way I feel

Ezt a Fokkon találtam az előbb, de muszáj volt megosztani másokkal is, negyedórája ezen röhögünk idebent az irodában. Nagyon gagyi, de tessék megnézni és mulatni rajta! :D

http://www.elfyourself.com/

Válaszd mind a négy elfet és ha majd odaérsz, akkor preview.

Tegnap meg miközben meghatározást kerestem nektek a pin-up girlre, találtam ilyneket is mellé, hogy milyen a vamp pontosan, meg a nimfa típus. Szerintem rém érdekes, tehát szemezgettem ide egy kicsit!

Még néhány szó a pin-up girl-ről:

"Az első igazi pin-up Betty Grable volt, aki egész életében nem is akart más lenni. 14 évesen már koristalányként lépett fel, de különböző revük táncos- és énekesnőjeként is ismert volt. 1933-tól több kisebb, lényegtelen szerepet kapott, amikor 1940-ben sikerült kitörnie a névtelenségből a "Down Argentine Way"-jel. 1943 és 1946 között a népszerűségi listák elején állt. Szerepei még csak véletlenül sem közelítették meg a hihetőség határait, tulajdonképpen kizárólag arra szolgáltak, hogy megmutathassa a legendásan szép lábait. Amikor pedig egy komoly szerepet ajánlottak fel neki, azt azzal utasította vissza, hogy ő nem színésznő, nem tud olyan érzelmeket kimutatni, amiket nem érez, és nem tud úgy viselkedni, ahogy a valós életben ne tenné, mert ő csak úgy rakja a lábát, ahogy azt tőle elvárják.

A nimfákról, mint típusról:

A hétvégém semmittevéssel telt többnyire. Amikor pedig épp nem ezzel töltöttem az időmet, akkor filmeket néztem. Az ötödik elemet, mert még csak egyszer láttam, de emlékeztem rá, hogy nekem tetszett, hát most előszedtem ismét. Meglepő volt számomra, hogy Luke Perry is szerepel benne, pedig de. De nem is csoda, hogy nem maradt meg az alakítása bennem, mivel alig tíz percig, ha látható a film elején. Ezt is írtam már, de csak igaz, "így múlik el a világ dicsősége" (közkedvelt, miért nem volt az? tinisorozatból már csak egy rövidke epizódszerepre futja valamelyik hollywoodi filmben).

Meg néztem kismillió Heroes-t. Mostanra már mindenki mindenkinek a rokona és mindenki mindenféle különleges képességekkel bír. Még az is, aki nem. De azért jó, tetszik ám nagyon. Kedvemre való volt már egy félévvel ezelőtt is, mikor az első szezon első felét láttam.

Tegnap karácsonyfát díszítettünk az irodában. Vagyis én csak az elején, mert közben dolgozgatni is kellett. Baromi nagy és terjedelmes fánk van. Életemben nem volt nekünk otthon ilyen fánk, bár nem mondanék rá nemet. Úgyhogy most jó kis karácsonyfaillat van minálunk a dolgozóban. Szeretem!!!!

A diszítgetés két haszna, hogy a fára szánt szaloncukrok közül jópárat megettem és a szintén dísznek szánt kétezer méter hosszú (ááá, amúgy nincs annyi, de rettentő hosszú) gyöngysorból levágtam egy egész hosszú darabot, az egyik felét nyakláncnak, a másik felét meg övként fogom majd használni. Nagyon csini leszek ám!

Vasárnap, spinning előtt odaadtam Ynga ajándékát, amit  a Mikulás nálam hagyott megőrzésre, mivel ő aznap épp nem volt itthon. Szemmel láthatóan örült annak, amit kapott. Házilag készítettem neki fürdősót (a recept: tengerisó, ételszínezék és illóolaj és máris kész is). Előtte mondjuk utána kerestem az ételszínezéknek a neten, nehogy az legyen már, hogy a barátném lemoshatatlan piros színnel a testén szálljon már ki a habokból. De nem, nincs semmiféle veszélye az ételszínezéknek a bőrre nézve. 

Meg kaptam értesítést is a tisztelt Diákhitel Központ Zrt.-től, válaszként a múltkor nekik küldött levelemre, amelyben a lehető legszebben könyörögtem azért, hogy befizetek most egy nagyobb összeget, cserébe engedélyezzék a havi törlesztést. Hát nem! Mert én egy utolsó gazember vagyok, akinek az írmagját is ki kell irtani, így tehát nem kaptam lehetőséget a havi törlesztésre. Nyolc napon belül kellene befizetnem az összeget, különben irgum-burgum.

Nem vagyok képes gondolkodni, illetve mostanáig már annyit gondolkodtam, hogy belefáradtam. Nem tudok megoldást. Pedig valamit jó lenne kitalálni. Eh.

Azért hallgassatok jó zenét, ottan van alább! De ezt az elsőt mindenképp nézzed/hallgasd meg!

The Red Jumpsuit Apparatus: Cat and mouse  

Alter Bridge: Metalingus

És mert bírom, amit Christina Aguilera művel a hangjával és ez az új száma amolyan gospeles is kicsit, ezért még: 

Christina Aguilera: Oh, mother

Szeretem egyébként mikor pin-up girlként tűnik fel, mert szerintem meglehetősen jól áll neki ez a stílus. :) 

Teljesen megvagyok hatva  a tudattól, hogy Teónak mekkora rajongótábora van már. Aki hajlandó megismerni őt közelebbről, úgyis megkedveli. Igaz, csak egy patkány, annak is fiatalka még, de tüneményes jószág. Imádom nézni, ahogy karikába hajolva, szuszogva alszik a sarokban, néha mocorog egy kicsit álmában, vagy épp megrándul a kis teste, mint ahogy az enyém is szokott olykor alvás közben.

A keresztapja, róla tettem már említést, ő a sajtszállító és ő az, aki Teó akváriumának takarításakor is segíteni szokott nekem. Míg én azon igyekszem, hogy tiszta és barátságos környezetbe kerüljön vissza, addig Teó keresztapa szórakoztaja őt meg vigyázz rá, hogy el ne szökjön.

Ati lakótárs mostanában kezdett el barátkozni vele, almát ad neki meg vizet, ha nem vagyok otthon, napközben is bejárkál hozzá. A nálunk vendégeskedő barátainak is megszokta mutatni. Tegnap este például Teó kapott egy egész zacskó mandulát Atitól. De olyan igazit ám, nem bolti, sózottat. Még nem adtam neki belőle, de nagyon kíváncsi vagyok a reakciójára. A füstölt párizsit és a sajtot szereti eddig a legjobban, azokat szinte kitépi a kezemből és pár pillanat alatt befalja. 

Ati barátja, Gabi (aki lány) is ismeri már, találkoztak párszor, mikor én nem voltam otthon. Ő is szokott érdeklődni Teó hogyléte felől. Úgyhogy komolyan, nagyon jólesik, hogy ennyien szeretik őt. Aki Teót szereti, azokat én is, nagyon. :)

Két emlékezetes megmozdulása volt egyébként,  a hétvége folyamán. Az első az péntekről szombatra virradó éjszaka történt, mikoris hajnaltájban éktelen ricsajra ébredtem. Sejtettem, hogy ő csinált már megint valamit. Az alagútjának szánt pvc-csövével próbálkozott játszani (vagy kitörni vagy nem is tudom). A lényeg, hogy korábban még az akvárium egyik végében votl a cső, mikor felkapcsoltam a villanyt már a másikban. Mikor rászóltam, hogy fejezze be a zajongást, abba is hagyta, utána már csak az ivóedénykéjét ütögette az üveghez. Viszont, amikor visszafeküdtem és behunytam a szemem, megjelent előttem Teó, amint a mancsai közé kapja a csövet és amolyan modernkori faltőrö kosként használva azt, nekiront vele az akvárium falának. Igazából, elképzelni nem tudom, mit művelt vele, de biztos, hogy valamire használta, mert hatalmas zajt csapott vele (még a kispárna sem segített, a fejemre téve).

A másik eset pedig az volt, amikor vasárnap épp a füle tövét vakargattam és beszéltem hozzá, miszerint: "anya (ez értelemszerűen én vagyok) nagyon büszke rád, hogy nem csak csinos patkányka vagy, de nagyon okos is. mutasd már nekem, hogyan tudsz bebújni a csőbe. naaa!".  És ahogy kimondtam, már félig be is bújt az alagútba. Csak félig volt bent  a teste, mert aztán visszatolatott, de az is számít. Egy igazi kis zseni. És érti, amit mondok neki.

Na jó, tudom, hogy sokat beszélek róla mostanában, de tényleg a szívem csücske és oda nem adnám semmi pénzért. :)

Hát ilyen nincs! Leszaladtam az előbb az alattunk lévő gyógyszertárba, mert muszáj ma kiváltanom a gyógyszeremet. Odaadom a nőnek a receptet, nézi, nézi, sejtettem, hogy azért tanulmányozza ilyen sokáig, mert valami nem stimmel vele. Mondja, hogy náluk nincs ilyen. Meglepődve kérdezem, hogy Trinordiol?! (mert, még ha valami iszonyat drága fogamzásgátló lenne, de ez a maga háromezrével nem számít annak, ráadásul nem is ilyen elit, alacsony hormontartalmú készítmény). Másik gyógyszertárosnő, okoskodva közbevág "hát azt már nem lehet kapni sehol. hónapok óta hiányzik." Nem szoktam nyilvános helyen ismeretleneket kioktatni (tán ha részeg vagyok, esetleg), de most muszáj volt, erre a hangnemre válaszolva szólnom, hogy "ne haragudjon, de ezt nem hiszem el, mert az elmúlt hónapokban is ezt szedtem, és különböző gyógyszertárakban váltottam ki mindig". A reakció: "akkor menjen oda, ahol eddig sikerült vennie". Ennek következménye: eggyel kevesebb vásárló a közeljövőben, szerény személyem az.

A múltkor, mikor spinningre mentünk és ha jól emlékszem épp Gerire vártunk, hogy megérkezzen, tehát várakozás közben leültünk Yngával a váróban és a klubtagoknak kitett magazinokat tanulmányoztuk. Akkor találtam egy cikket és megfogadtam, hogy mindenképp kiteszem majd ide, tehát jól megjegyeztem a netes címet.

De tényleg nézzétek meg, érdemes (ajánlom főként Razinak, aki már a múltkor is feszegette a "mi haszna van a tangának kérdést?" ). Ezt a változatot azoknak a nőknek fejlesztették ki, mint kiderült a cikkből, akik soknak találták a strandon viselendő bikinit, így valamivel kevesebb anyag takarja majd tesüket, azoknak, akik elég bátrak "felvenni" ezt. Vagy azoknak ajánlatos viselet még, akiket zavart az eddig használatos tanga pántja. És akkor, amiről eddig beszéltem, tessék itt van!

 Itt pedig szép fehérneműket meg kiegészítőket találhattok. Tessék tanulmányozni, ott baloldalon!

Adrienn az előbb megjött és mikor meglátta a z ajándékát, sikongatni kezdett. Állítólag tudta, hogy valamivel készülök (kérdeztem miért, asszondta, hogy mert a természetemből sejtette. Nofene, mégsem lennék olyan vérszomjas fenevad, mint amilyennek egyesek sejtenek?) Mondtam neki, hogy az nem én voltam, hanem a Mikulás, aki odacsempészte az asztalára azt a sok mindent (mert a leharapható fejű csokin kívül kapott még fülbevalókat meg nyakláncot is. Azért ilyen sok mindent, mert már a múltkori, számtalan, általa nem hordott nyaklánc és fülbevaló nekem ajándékozása óta még nem volt alkalmam viszonozni a kedvességét). Úgyhogy most örül, én meg ennek, hogy ő.

Ati meg jóval éjfél után jött csak haza, az ő csomagját már korábban az ablakpárkányára tettem, kicsit félrehúzva a függönyt, hogy amikor majd megigazítja, rögtön észrevegye, amit kell. Az ajtónyitásra felriadtam, aztán már csak azt hallgattam a szomszéd szobából, a papírvékonyságú falak miatt, hogy zizeg a zacskóval, nézegeti, hogy miket pakoltam neki (ő csak amolyan hagyományos, mindenféle édességes csomagot kapott).

Krlányék meg nem tudom mennyivel suhantak az autópályákon (jó, oké hajnalban nincs is akkora forgalom az utakon), de negyed hatra hazaértekBécsből, a koncertről. Amit elképzelni nem tudok, hogy hogyan sikerülhetett így. Mert teszem azt, elkezdődött nyolckor, volt számtalan előzenekar, Trivium meg Arch Enemy meg egyebek, aztán Machine Head és negyed hatra már Debrecenben is voltak. Szép teljesítmény!

A mai post nem lesz komoly, mindenféle kedves meg szép dolgokról írok majd.

De a létező legfontosabb az most az, hogy : ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!

CHRISTIAN BALE JÖN MAGYARORSZÁGRA! JÖNJÖNJÖNJÖNJÖNJÖNJÖN!!!!!!

Egyébként szerintem passzol hozzá John Connor szerepe, biztosan tökéletes lesz, bár, azért félek attól, hogy vajon a Terminátor szerepére kit választanak. Arni nélkül nem lesz az igazi! :(

Tehát Christian jön tavasszal Magyarországra, mert a Terminátor negyedik részét nálunk akarják forgatni (biztosan azért, mert nem kerülünk sokba). Csak sejtem, hogy sokáig itt lesznek, mert azért egy ilyen filmet elkészíteni sem pár nap ám!. Látnom kell őt! Ha nem is beszélhetek vele, úgyis csak annyit tudnék mondani a csodálattól, hogy "hello!", de legalább megleshetném!

Ebben a filmben láttam először úgy 16-17 éves koromban, és rögtön beleszerettem. A film pedig az egyik kedvencem azóta is. Úgyhogy aki megtudná szerezni nekem valamilyen formában, annak örök időkre a lekötelezettje lennék és akkora örömet szerezne nekem ezzel, hogy nagyon, de nagyon!!!

Ezt azért nézzétek meg, mert részletek vannak benne a filmből (a zenét csak annyira sikerült beazonosítanom, hogy Bryan Adams, de jó szám!!!)

Ezt meg azért nézzétek meg, mert a film egyik betétdala hangzik el benne!

Most ez a Bryan Adams -szám felizgatta a fantáziámat, ezért megkerestem nektek. Íme! (hát, azt hittem van hozzá olyan videó, ahol énekel, de nem, mert kiderült, ez a  Szilajnak a betétdala, tehát, most nem Rikkancsos jelenetekkel lehet megnézni, hanem Szilajossal). :)

Meg egy másik kedvenc még, ide!  

Gondoltam, majd holnap reggel jól megirom, hogy tegnap (azaz ma) milyen jó napom volt. Mert tényleg, igazán kedves voltam az ügyfelekkel, odáig voltak értem, az egyik azt is hitte, hogy én vagyok az a lány, aki a honlapunkon szerepel, mert olyan kedves hangom van telefonban, mint amilyen szép az a lány, ezek szerint.

Aztán eltelt a nap anélkül, hogy bármi rossz történt volna, itt örültem neki, hogy ma Mikulás van és hazajöttem nagy boldogan ajándékokat késziteni, meg itt izgultam, hogy holnap nagyon korán érjek be a munkahelyemre, hogy "sok ékszert nekem ajándékozó" Adriennek odatehessem, még megérkezte előtt, az asztalára az ajándékát.

Szóval, minden rendben volt, egészen addig, mig a gép elé nem ültem és nem váltottam néhány szót Atushsal, aki közölte, hogy épp most jött hozzájuk a Mikulás. Na, ezzel rögtön odalett az egész napom, mert eszembe jutott, hogy oké, hogy én itt izgulok, de már megint egyedül vagyok ma este is. Ati nem tudom hol van, Krlány elment Bécsbe a Machine Head -koncertre, ketten maradtunk Teóval. Jó, hát a Mikulás nem olyan nagy ünnep, de én mindig is szerettem és minden december ötödikén készültem cipőpucolással. Hát most ez elmarad, úgy tünik ugyanolyan este lesz, mint az összes többi. Kár!

Úgy szeretnék most bemenni a szobámba filmet nézni, aztán, ha kijövök egy félóra múlva, mert mondjuk megszomjaztam, akkor ott várna egy csomag a csizmámban. Egy egész kicsinyke meglepetés is jó lenne. Nem lehetne megoldani valahogy?

Kiegészítés: a Mikulás bácsi elfelejtkezett rólam tegnap este, még csak be sem integetett az ablakomon, miközben az ajándékokat szálította ki másoknak. Mentegethetném azzal, hogy már öreg és nem lehet mindenkire ideje, de mégsem teszem, mert ő a Mikulás és igenis jöjjön el azokhoz, akik várják! :( 

Kedves ember 1.: bejön a szobámba hétfőn este, hogy közölje, hogy elmegy sétálni, de majd nemsokára jön. Nem akarok ránézni, de csak meglátja, hogy sírok, úgyhogy kiröhög. De ő meg olyan, ha nevet, akkor nevetni kell vele, mert csak. Úgyhogy a korábban hisztérikus jellegű sírásom átcsap féktelen röhögésbe. Ati lakótárs elmegy esti sétájára és mikor majd két és fél óra múltán visszatér, hoz nekem álomfinom joghurtot, hogy ne legyek szomorú (és még a kiskanalat is is hoz mellé, hogy ne nekem kelljen kimenni érte a konyhába).

Kedves ember 2.: vásárolgatunk tegnap a boltban. Javaslom, hogy míg kitalálja, hogy mit főzzünk, látogassuk meg a kávék és egyéb élvezeti cikkek sorát. A teáknál elcsábulok, bámulom a fehér teát (no nem azért, hogy ilyen is létezik, hisz azt tudom, csak, hogy már ilyen is van filteres Pickwickben). Megfogadom, hogy venni fogok kipróbálásra, aztán meglátván az árát, közlöm félhangosan, hogy "de nem mostanság". Kedves ember 2. erre beteszi a kocsiba a doboz teát, hogy majd otthon kipróbáljuk (azt hitte nem látok át rajta, mert hisz tudom én, hogy nekem veszi, de reménykedem benne titkon, hogy hát tán csak nem ilyen bolond, hoyg egyetlen szavamra "ugrik"). Később kiderül, hogy csak ismerem, a teát nekem vette. Most van fehér teám, nagyon finom. Reggel itt inhaláltam a narancsvirágossal, annyit szagolgattam.

Kedves ember 3.: mivel a kommentelést a múltkori bejegyzésemkor korlátoztam csak regisztrált felhasználókra, így nem tud nekem kedveset írni. (most már lehet újra, mindenkinek). Ezért ír nekem mélt, hogy ne legyek már annyira letörve. Már maga az is, hogy érdekli, hogy mi van velem és vigasztalni akar, az is egy nagyon kedves dolog, de, hogy még ilyen szépeket is ír. Na, most komolyan, Csibike, tudom, hogy nem megríkatni akartál, de majdnem sikerült. Tényleg rettentő hálás vagyok a kedvességedért meg a támogatásért is! :)

(És nagyon örülök, hogy most már tudom az igazi neved is, egy időben így szerettem volna elnevezni a leendő lányomat. Szóval, nagyon szép a neved. Úgy az egész tetszik nekem, nemcsak a keresztneved. Széééép!).

Kedves ember 4.: exmunkatárs ma reggel, hónapokkal távozása után, bejön az irodába, elvinni valamit. Jön, köszön, majd "jó a hajad, tetszik!" Pedig fiú. És a hajam is csak annyiban másabb, hogy máshogy fésültem.

És nem emlékszem, hogy ki volt az ötödik kedves ember! :( Olyan hülye vagyok, pedig direkt memorizáltam a neveket, hogy nehogy elfelejtsek valakiről írni. De majd ha eszembe jut időközben, feltétlenül sort kerítek rá is.

Úgyhogy kedves embereknek küldök néhány számot (ez remek alkalom arra is, hogy ismét zenéket linkeljek, mert már egy ideje nem tettem, illetve azért ennyit, mert nem ismerem a felsoroltak ízlését, aztán válogassák ki maguknak, hogy mi tetszik).

Ez a kedvenc Faith No More számom!

És még mindig nagy Annie Lennox -rajongó vagyok!

Ezt meg véletlenül találtam, de tetszetős!

Néztem tegnap Grindhouse-Terrorbolygót. Az első részről már nyilatkoztam a minap, a Grindhouse- Halálbiztosról, hogy tetszett. Akkor azt írtam, hogy meglepően kevés vér folyt a filmben, illetve legalább annyira kevés gusztustalan jelenet is volt benne. A Terrorbolygó mindent bepótolt. Ritka undorító zombifilm. Viszont legalább annyit röhögtem is rajta, mint amennyit szörnyűlködtem. Nem azért, mert félemetes jelenetek voltak benne, hanem, mert valóban irdatlanul gusztustalanok. Az alkotóknak úgy látszik nagyon tetszhetett bűbájos boszi - Paige alakítása az előző részben, mert ebben a filmben már főszerepet kapott. Az epizódszerepekben pedig nem kisebb sztárok "tündökölnek", mint legnagyobb örömömre Bruce (Bruce Willis) és Fergie a Black Eyed Peasből. Bár, szegénykém meglehetősen csúnya véget ért, de az a pár pillanatnyi "színészi játék" tőle, nem is volt rossz tőle. Folyik a vér és genny bőven és bár nem szeretem a horrort, mint műfajt, elsősorban azért, mert félek a filmek közben, de ez megintcsak tetszett.

Szombat délelőtt, napfényben pedig néztem Predator 2.-öt. Elég gyér történet, az első része kifejezetten jó volt, de ezt szerintem kár volt elkészíteni. Néha kicsit untam is. Többet nem is tudok róla mit mondani.

Azt pedig, hogy Szipi görényt vagy Teó patkányt szeretem-e jobban, hát ezt néha nem tudom eldönteni. Tudom, hogy különös ízlésem van, görények és patkányok. Meg ne feledjük, hogy szeretnék egy madárpókot, ami nem kedves állat, csak szép.

Tegnap mikor hazajöttem anyáméktól, Ati már jött is nagy büszkén, hogy ő mennyit foglalkozott Teóval hétvégén, etette-itatta, de még almát is adott neki. Sajnáltam, hogy nem voltam ott ennél a résznél, mert ez volt Teó életének első almaszelete. Tegnap szépen kitakarítottam a  kis drágám lakhelyét, hoztam neki otthonról játszani diót (még csak hurcolja magával egyik sarokból a másikba) meg egy darabka csövet, ami alagútként funkcionálhat. Egyenlőre még nem jött rá, hogy mire használhatja, illetve azt még nem találta ki, hogy valójában mire jó, de éjszaka arra ébredtem, hogy éktelenül hangoskodik. Felkeltem, felkapcsoltam a villanyt és azt láttam, hogy eszeveszetten épen forgácsot kapar a csőbe, teletömködte szépen. Jó nagy zajt csinált vele, mert neki ilyen préselt forgács (granulátum) van az akváriumában, az meg jó kemény.

Reggel, miután elfogyasztotta az ennivalóját, már neki is kezdett a mosdásnak, szépítkezésnek, mert délután látogatója lesz. Biztosan azért csinosította magát, hogy jó benyomást keltsen.

Szipit meg kivettem reggel a ketrecéből, mikor megérkeztem a munkahelyre, elengedtem az irodában, itt mégiscsak melegebb van, mint a mosdóban, ahol lakik.

Neki a legújabb szokása, hogy már nem az irodai kanapéba mászik be aludni, hanem a szemetest veszi célba és ott turkál. Pedálos fedelű szemetesünk van, simán bejut,f elemeli a fedelét és bekúszika résen. Ma reggel én már javában dolgozgattam, mikor hallottam, hogy zörög. Hát bejutott megint a kukába, az a szerencséje, hogy jobbára csak papírok voltak benne. Odamentem, felemeltem a fedelét, Szipi abbahagyta a fetrengést, rámnézett ártatlanul. Elkezdtem röhögni, erre ő megint zörgött a kedvemért egy sort a szemeteszacskóban. Aztán megállt, megint rámbámult, hogy látom-e milyen ügyes. Akkor lehajoltam érte, kiemeltem a kukából, hozzámsimult. Így ért véget a mai kukás kalandja. Meg úgy, hogy tiszta joghurtos volt az orra, mert talált a szemetesben egy joghurtosdobozt, amivel közelebbi ismeretséget kötött..

Na, hát úgy körülbelül mostanra lett elegem mindenből. Hogy nem boldogulok semmivel,hogy nem tudok előrébb jutni semmilyen téren, hogy rohadtul egyedül vagyok, hogy nem tudom élvezni az életet (és nem, egyáltalán nem azért, mert jómagam valami unalmas emberke lennék, akit nem érdekel semmi).

Annyiszor gondolkodtam már ezen, hogy fent az égben, mi a jó fenéért állítanak engem ennyi próba elé?! Mit akarnak, mit bizonyítsak még?! Mindig megmagyarázom az éppen aktuális szar dolgokat azzal, hogy de majd később meg annyira nagyon jó lesz nekem, csak győzzem kivárni. De én nem tudom kivárni! Basszus, már 28 éves vagyok és még semmi olyan, aminek tartósan örülhettem volna...

És hát persze, gondolok én azokra, akiknek nincs fedél a fejük felett, halálos betegségben szenvednek születésük pillanatától kezdve vagy egy baleset egész életükre lebénítja őket meg hasonló szörnyű sorsok. Igazán örülhetnék, hogy egészséges vagyok megvan minden végtagom, van mit ennem és van munkám, de mégsem vagyok elégedett. Pedig annyira nem kívánok sokat, igazán.

Világéletemben azt mondtam, hogy azért nem leszek együtt senkivel, hogy ne egyedül legyek. És tessék, belemegyek valamibe, amire semmi szükségem, mert lehet, hogy volt néhány jó pillanata a dolognak, de sokkal több rosszban volt részem általa, mint jóban. És egyesegyedül az én hibám, mert nekem kellett volna annyi eszemnek lennie, már az első pillanatban, hogy kiszálljak ebből az egészből és nemet mondjak. De gyenge vagyok és nem ment. Pedig hányszor próbáltam mostanáig...

Hát nem igaz, hogy ennyire készen vagyok már, hogy képes vagyok azért folytatni egy ilyen "kapcsolatot", hogy legalább egy icipicit jó legyen, miközben tudom, hogy igazából nekem ez nem tesz jót, se lelkileg, se fizikailag, se semmilyen módon. Azt akarom, hogy vége legyen, hogy ne függjek már tőle, se mástól, aki hozzámszól egy kedves szót. Most nagyon elhatároztam amagm. Ennek már rég megkellett volna történnie.

És kurvára bánt, hogy az ember majd félév után annyit kap csak vissza a másiktól, bár ezidő alatt a lelkemet kitettem érte és állítom, hogy olyan dolgokat kapott tőlem, amiket mástól nem, hogy "neked semmihez sincs jogod". Jól van, tudom én, hogy ez így van, és tényleg nincs jogom semmihez vele kapcsolatban, mert elvileg semmi közünk egymáshoz, de fene tudja, azért mégis többre számítottam. És most szeretném azt írni, hogy minden férfi egy féreg, de nem teszem, mert vannak olyanok, akik nem és tisztelet a kivételnek.

Már megint csak panaszkodok. Én lennék a legboldogabb, ha másról is írhatnék, nemcsak a nyomoromról. Szeretnék,tényleg.

Mostanra már legalább vagy húsz papírzsepit telebőgtem. Nem is érdemli meg. Senki ezen a földön.

Ahogy Krlány is írta, valóban, a forralt bor gondolata megdobogtatta a szívemet, mert rögtön eszembejutott róla a Mátra-maratanon ivott lélekmelegítő remekség. Meg melegítette a gyomromat is, aztán már az egész testemet. Tehát megörültem nagyon, mikor szerdán a spinningről hazatérve, zuhanyozás után a konyhába indultam vacsorát melegíteni és megláttam egy bazi nagy kondért a tűzhelyen. Gondoltam, belekukkantok, hátha valami finom vacsora vár rám a fedő alatt. De helyette forralt borra bukkantam többliternyi mennyiségben, a tetején mindenféle fűszerek úszkáltak.

Széles vigyorral az arcomon letámadtam Krlányt (és megzavartam énekgyakorlás közbe), hogy ihatok-e egy pohárral. Azt mondta, hogy nincsen se borunk, se forralt, pláne nem forralt bor. Ez nagyon kiábrándító válasz volt számomra, mert azt hittem, hogy leakar rázni. Aztán mondta, hogy az valójába házi készítésű vermut, most kutyulta össze nemrég és még állnia kell egy napot, de majd holnap kaphatok belőle. Így esett meg az, hogy a tegnap este a konyhában talált engem, amint épp leszűrtem róla az alkatrészeket (kálmosgyökér, angelikagyökér és egyéb csodatévő gyógyfüvek). Krlány meg bőszen kapargatta a vermut tárolására szánt üvegekről a címkét. Mert egy mézespálinkásba mégsem lehet tölteni, ugyebár?! De ha nincsen matrica az üvegen úgy mindjárt más. :)

Úgyhogy mikor fél tíz tájékán megjött Levi, röhögtünk is egy sort azon, hogy házi szeszfőzdénk van és ha nem ízlik neki a vermut, akkor hívja majd az illetékes szerveket. Viszont az alkohol finom lett, kicsit tényleg hasonlít ízre a becherovkára, színre olyan mélybordó. Bár, én tényleg kipróbáltam volna kicsit több cukorral, hogy kicsit édesebb legyen.

Utána még beszélgettem Levivel, Krlány így fogalmazott, hogy "szocializálódtunk" és "ránk fért". Ez aranyos volt tőle, a megfogalmazás. Amúgy nagyon fáradt voltam már így éjszaka, de Levi ragaszkodott hozzá, hogy beszéljünk, hát legyen meg az akarata...

Meg tegnap este megnéztem végre-valahára a Ragadozót. Hét elején technikai problémáim adódtak a film megtekintését illetően. Kedden lett volna lehetőségem Ati szobájában megnézni, mert nem volt otthon, de akkor meg már este nyolc volt, mire  a tévé elé kerültem volna, és féltem belekezdeni a filmbe. Mert sötét volt, mert egyedül voltam, stb. De tegnap nekikészültem...

Aminek az lett a vége, hogy a film kábé felét hang nélkül mertem csak megnézni. Igaz, túl sokat nem is beszélnek benne. És a Ragadozó sem annyira ijesztő valami, mert az Alien százszor rosszabb . Van összehasonlítás alapom, mert egyszer,t ermészetesen fényes nappal és az öcsém társaságában, megnéztem az Alien vs. Predatort és abban a Predator egész barátságos lény lesz a végére. De most ez nem az a film volt, ezért ebben a Predator sem tündibündi. 

Az észrevételeim a következőek: Arnoldnak (Schwarzenegger) szörnyen rossz hangja van, mármint eredetiben, mivel feliratosan néztem, így halhattam. Roppant fiatal is volt  Aztán meg a végén, mi az, hogy megszánja  a gonosz földönkívülit? Mi ez a  hülye fordulat? Ölje meg!

És a Ragadozónak miért kell ilyen rettentő bénán kacagnia a film végén?

Amúgy majd összepisiltem magam, annyira féltem, nem szabad nekem ilyeneket néznem. Legalábbis nem egyedül. Amikor Krlány jött haza és beütötte lent a kapukódot (az fent is hallatszik), majdnem kiszaladtam a szobából, úgy megijedtem.

Az előbb meg megettem majdnem egy egész tábla étcsokit, mert bánatos vagyok. Azért. 

Tegnap, miután Teó keresztapja távozott tőlünk (előbb azoban még őt is megharapta, igaz, előtte hagyta magát kézben simogatni a kis cukorfalatom), átmentem Ati lakótárshoz, filmet keresni magamnak az este hátralevő részére. Legnagyobb örömömre találtam néhány egészen új dvd-t, úgymint Idétlen időkig (annak idején vagy tízszer jutottam el a feléig, megnézésben, de sosem néztem végig), Grindhouse- Halálbiztos és aminek nagyon megörültem, az a Ragadozó (ilyen "páratlan páros" felirattal reklámozva a Ragadozó első és második része együtt van).

Tehát kezdtem a Kurt Russelles Halálbiztossal. Húúúú, hát fasza kis film. Ha visszafognám magam és szépen beszélnék, akkor nagyon élvezhető, jó kis filmet írtam volna. De így mégis hatásosabb. Nemcsak Kurt Russell miatt, akit évek óta szeretek, ráadásul amúgysem a leghálásabb szerep jutott most neki, mert kegyetlen gyilkost alakít. De tarantinói szokásoktól eltérően meglehetősen kevés véres jelenet van csupán a filmben, igaz, akkor bőven van vér és guisztustalanság. Meglepő volt még az is, hogy a film 108 perces hosszából talán mindössze 15-20 olyan perc akadt, ami valóban üldözéses-gyilkolós. A többi pedig csajos fecsegés, autókázás és hasonlóan nem túl izgalmas témák. De egyáltalán nem untam a csajos fecserészést, bár, nem túl tartalmas párbeszédek hangzottak el, úgymint, amikor a pasi meg az egyik cicababa elvonulnak az autóba kamatyolni és a csajszi csak annyit mond nagy lazán, hogy "két dolgot kell tudnod! jól csókolni és vigyázni a hajamra!" (na jó, ezen mondjuk mosolyogtam egy sort)!

A Tarantino rendezte filmekhez egyébként is elég furcsa a hozzáállásom, mert a Ponyvaregényt elvből elutasítom. Láttam egyszer, elég volt. Nem tetszett, biztosan szar az ízlésem, nem találtam benne semmi olyat, ami miatt kultfilmmé vált.

Ugyanakkor az Alkonyattól pirkadatig meg az egyik kedvenc filmem (rendben, ott csak forgatókönyvíró meg producer volt, tehát a rendezéshez nem sok köze volt, de akkor is....)

A Kill Bill annyira nem volt érdekes számomra, hogy a második részt már meg sem néztem.

De ez a Halálbiztos tényleg lekötött. Bár, az a leszakadt láb.... Eh. Méghozzá tőből.

Ma reggel meg szerettem volna Ragadozót nézni, mert csak tízre jöttem dolgozni, gondoltam, ez a film legalább felébreszt. Mert eddig nem mertem megnézni, mint ahogy sok mást sem. Mert félelmetes.

De ma elhatároztam magam. Aha, csak nem ment. Mert nem volt hozzá felirat. Nyilván, tudtam volna hozzárendelni, csak nem jó a lejátszóm távirányítója, amivel ezt meglehetett volna oldani. Magán a lejátszón meg nincs ilyen funkció, hogy felirat választása. :(

Jó zene nektek, mert a mai bejegyzés nem volt valami érdekes, sajnálom.

Amikor ezt a számot először láttam/hallottam, akkor néztem nagyon az énekesnőt, "hogy jééé! tiszta Kate Winslet. dejóóó!" Aztán mikor a végén kiírták a képernyőre, hogy az előadó Kate Winslet, akkor meg még jobban néztem, hogy hát tényleg ő az. Egész jó hangja van, mellesleg. Amúgyis mesefilmes dal, azokat meg mindenféleképp szeretjük! :)

A Black Label Society Sold my soul-ját pedig tegnap találtam, de tetszik nagyon. :)

1.: Teó úgy tűnik nem felejt. Miután magára hagytam két napra, midőn hazatértem vidékre, magányos lett. Gondoltam, annál jobban fog majd nekem örülni, ha meglát vasárnap. Addig Ati lakótárs gondjaira bíztam, etette is szorgalmasan. Míg odavoltam viszont nem kapott sajtot, mert már korábban úgy találtam, hogy túl jól tartom és cseppet felszedett a hátsójára. Így a sajtfalatkái elmaradtak egy kis időre. Na, most vagy emiatt, mert megfosztattam őt a nap fénypontjától vagy mert magára hagytam pár napra vagy mert nem csak szimplán nem szeret, tegnap mikor leültem hozzá játszani meg kedveskedni, többször is belémharapott. Agresszívvá vált. Sajtelvonási tünetei lennének? Vagy csak annyi áll a háttérben, hogy nem tudok vele annyit foglalkozni, amennyit kellene (a net szerint napi másfél órát)?

Mindenesetre ma jön hozzá látogatóba a keresztapja (igen, mert az én patkányom a legjobbakat érdemli, így még keresztapja is van neki, bizony!) és remélem, vele majd illedelmesen viselkedik. Egyébként keresztapának azt hiszem a legjobb embert kértem fel, ő látja el Teót sajttal, ha elfogy, újabb adagot hoz, illetve a múltkor teljesen megilletődve hallgattam, amint azt mondja neki, miközben próbálta elkapni az akváriumában, hogy: "az én imádott patkányom!" :)

2.: aludtam már néhányszor Yngával egy szobában, egy sátorban, de még egy ágyban is, de tegnap éjszaka, midőn ottmaradtam náluk (mert az ő családjukban az ottalvás is a vendéglátás része ám), kicsit megrettentem. Egyrészt magamtól, másrészt tőle. Mert nem adott ki semmiféle légzéses hangot. Igaz, ő meg engem nem hallott. De engem kifejezetten megrémisztett, hogy itt van egy ember mellettem és semmi szuszogás vagy horkolás vagy bármi életjel. Én meg, amit műveltem (pedig tényleg kényelmes az új piskótaalakú ágya, mégha kemény is), ha nem fordultam meg az éjszaka folyamán legalább százszor, akkor egyszer sem. Most ez az idegen hely, idegen ágy miatt lett volna?! Mert oké, hogy amúgy is sokat fetrengek alvás közben, nem bírom ki egy oldalon, de ez már túlzás volt.

3.: miután a nyilvánosság elé tártam ezt az "aprócska" malőrt a diákhitellel kapcsolatban, jónéhányan megkerestek (akár itt, akár élőben), hogy biztassanak meg feltétlen segítségükről biztosítsanak. Bezzeg majd négyszázezret senki sem ajánlott fel, hogy kihúzzon a szarból, ej-ej-ej! ;)

Épp Krlánynak sopánkodtam, hogy most jönnek majd az ünnepek és mi a fenéből fogom megoldani az ajándékokat és ő javasolta, hogy nem szükséges mindenkinek vásárolt ajándékot adni, hanem találjam fel magam és készítsek inkább meglepeteséket. Kicsit úgy érzem magam, mint az iskolában, mert akkor csináltunk mindenféle alkalmakra saját kezűleg ajándékot, viszont a másik oldala meg ennek az, hogy néhány éven keresztül próbálgattam kreatív elfoglaltságokat, tehát annyira nem áll messze tőlem ez a megoldás.  A nagy kreativkodásnak az lett a vége, hogy most jeleleg percenként születnek az újabb és újabb dolgok az agyamban, tehát azt is mondhatnám, hogy lassan már azt is tudom, hogy ki mit fog kapni jövőre, a születésnapjára. 

Most már csak rendszereznem kellene, hogy a sok ajándékötletet kinek és melyik alkalomra valósítom meg. Nagyon nem halogathatom ezt sem, hiszen a jövő héten jön a Mikulás.  És bármilyen szégyenletes, de én gyerekkorom óta képtelen vagyok megjegyezni, hogy most akkor Miklós napjának estéjén avagy az azt megelőző este látogat meg minket. :(